A verekedős játékok egy buborékban léteznek, ahol az idő csak generációnként araszol előre. Miközben a kompetitív játékok stúdiói ingyenes megoldásokkal próbálták becsalogatni a kevésbé tehetős gamereket, és bálnákra bízták a csapataik megélhetését, addig a bunyós legendák nem eresztettek. A Street Fighter, a Tekken, a Guilty Gear és mindenki más megőrizte az 50-70 eurós dobozárakat, a 20-30 eurós karakterbérleteket és az 5-10 eurós skineket. Ennek megvan az a letagadhatatlan előnye, hogy a játékipar többi részével ellentétben a verekedős címek hagynak minket élni. Amikor belépünk valamelyikbe, akkor nem rohannak le mikrotranzakciós reklámokkal, FOMO eseményekkel és tárgyakkal, és a fejlesztőket nem zavarja, ha pár hónapra otthagyjuk az arénát, hogy az életünkben mással is merjünk foglalkozni.
Ez azonban azt is okozza, hogy egy kezdő számára kifejezetten ijesztő lehet meglátogatni a csatateret. Ingyenes belépő nélkül az egyébként is komplikált verekedős játékokba belevágni elég bátor küldetés, aminek a végén jó eséllyel kiadunk majd 50-100 eurót arra, hogy százszor is pofán vágjanak bennünket az első sikerélményünk előtt. Erre lehetett volna a tökéletes válasz a 2XKO. Egy olyan stúdiótól érkezik, amit az F2P játékai tettek naggyá, a karakterek a milliók által imádott League of Legendsből származnak, a fejlesztést pedig az a páros vezette, akiknek a műfaj mára elterjedt technológiai alapjait köszönhetjük. Minden adott volt a tökéletes kapudroghoz, a gond csak az, hogy a srácok ezt túlfőzték.
Az első lépések
Az alapjait tekintve a 2XKO egy 2v2 verekedős játék, amiben a Riot Games ikonikus karaktereit irányítjuk. Ez a felállás már önmagában nagyon vonzó lehet sokaknak, hiszen a League csodálatosan komplex hőseit végre egy olyan játékban irányíthatjuk, amiben a művészek munkásságát nem zsugorítja össze a MOBA struktúrájának felülnézetes kamerája. Ha az a célod, hogy egy karakterközpontú kompetitív játékot építs, akkor arra ez a műfaj a legjobb választás, ahol a szereplők nagy felbontású modelljei és komplex animációi foglalják el a képernyő egészét. Nem véletlen, hogy a játékipar legismertebb figuráinak úgy a harmada a ringből érkezett.
Játékmódok tekintetében nem vagyunk túlzottan elkényeztetve. A 2XKO-ban még a műfaji minimumként meghatározott Arcade (vagy a Tower, Mortal Kombat-veteránoknak) mód sincs, nemhogy kampány vagy bármi egyéb. A CPU ellen pörgethetünk edzőmeccseket, de a játék egyértelműen azt feltételezi, hogy a benne töltött időnk nagy részében a keresőn keresztül kapott ellenfelekkel verekszünk majd. Oktatómód akad, és a gyakorláshoz megkapunk minden szükséges eszközt, de tartalmi szinten pont arra érdemes számítani, amit a League of Legendsben vagy a Valorantban kapunk: ez egy PvP játék, és egyértelműen csak arra épít.
Amikor először megnyitjuk a 2XKO-t, akkor az végigléptet bennünket egy könnyed, de tanulságos oktatórészlegen. Ezután elengedi a kezünket, és bár ingyen kozmetikai cuccokat kínálva erősen utalgat rá, hogy "héj, nem lenne ám baj, ha a többi tananyagon is végigmennél, mielőtt Happy Birthdaybe rak téged az első Marvel vs. Capcom veterán" de a játék innentől lehetővé teszi, hogy belépjünk a közösségi térbe menő kis avatárunkkal és elkezdjünk meccseket keresni. Itt viszont jobban teszed, ha tényleg hallgatsz a játékra, és visszafordulsz. Hihetnéd azt, hogy az első nagy F2P verekedős cím a kezdőknek szól, de hatalmasat tévednél: ha nem készülsz fel, ez lesz a legrosszabb kompetitív élményed, amit valaha kipróbáltál.
A célom az, hogy jó legyek
Bizonyos szempontokból a 2XKO próbál a kezdők kedvére tenni. A játékélmény alapjai ugyanazok, mint bármelyik másik 2v2 vagy 3v3 felállású, 2D-s verekedős címben, azzal a kivétellel, hogy a Riot Games csapata kiirtotta az úgynevezett "motion inputokat" az irányítási rendszeréből. Ez azt jelenti, hogy nem kell benyomkodnod a [LE, JOBBRA+LE, JOBBRA] gombokat mielőtt megnyomnád a Light Punchot egy tűzlabda kilövéséhez: itt megnyomod az S1-et (Special 1) és repülnek is Ahri lángjai. Az irányítási mód így sokkal egyszerűbb, mivel csak három támadási (Light, Medium, Heavy) és három különleges gombra (S1, S2, Tag) kell figyelned. A karaktereknek így is van bőséggel eszközük arra, hogy szívassák egymást, de ha például arra lenne szükségünk, hogy Jinx a gépfegyvere helyett (S1) a majombombáját vegye elő, akkor annyi a dolgunk, hogy megnyomjuk az S1+hátra gombokat.
Maga a harcrendszer ettől függetlenül meglehetősen összetett, és ezt a 2v2 természetének köszönhetjük. A League of Legends világához hűen a 2XKO fejlesztői csapatalapú verekedős mókát akartak, ahol mindkét karakterünk aktívan vesz részt a csatában. Mindkét választott hősünknek saját erőforrásaik, HP csíkjaik és egyedi ütéseik vannak, és szükség szerint váltogathatjuk őket. Ez kegyetlen kombózási lehetőségeket nyit meg a tapasztalt játékosok előtt. Megtehetjük például, hogy Ekkóval felküldjük az ellenséget a levegőbe, azonnal behívjuk Jinxet, a levegőben megsorozzuk rakétákkal, lent pedig ismét Ekko várja a leérkező szerencsétlent egy Timewinder csapdában, ami további kombókat nyit meg előtte, melyeket tovább húzhat Jinx segítségével és így megy a pattogtatás a végtelenségig. Ilyenkor az ellenfelünk vagy elkölti a körönként egyszer használható "pattanjatok már le rólam" pajzsát, vagy a rendszer ténylegesen földre dobja szerencsétlen karaktert, és kirántja őt a túl sokáig tartó kombónkból.
Itt érkezünk el a 2XKO legnagyobb hazugságához. A játék szeret úgy tenni, mintha kezdőknek szólna, és ez lenne az a verekedős játék, ami könnyed melegséggel és tárt karokkal várná az újoncokat, de az ölelés után csak egy Marvel vs. Capcomon nevelkedett Darius/Yasuo páros vár majd, hogy aztán tornádókkal és véres baltákkal addig tartsanak a levegőben minket, amíg át nem értékeljük életünk minden idevezető döntését. Maguk a fejlesztők is elismerték, hogy a lehetséges kombók hossza jóval túlmegy az elfogadhatón, és dolgoznak is ezen, de többről van itt szó végtelen Teemo-pattogtatásnál. A játék szabályait felülíró Fuse rendszer, ami például extra tagelési lehetőségeket, vagy dupla szupertámadásokat kínál, halálos fegyvereket ad a tapasztalt játékosok kezébe.
Nincs ezzel alapvetően semmi baj: ha a Street Fighter III: Third Strike-on és MvC-n edződtél akkor könnyebbnek kell lennie az élménynek, mint a LoL-ból szabadult turisták számára. A gond a játékrendszerrel van, ami brutálisan bünteti a tapasztalatlanságot és aránytalanul jutalmazza az játéktermi gyerekkort. Egy kegyetlen harcteret ad a 2XKO, ahol csak az nem fogja kettétörni a kontrollerét, aki tudja, mire számítson. Én pedig minden benne töltött percet imádok.
Hű társam oldalán
Azért, hogy ne rémisszek el mindenkit azonnal egy új hobbi elől, fontosnak tartom kiemelni, hogy a fejlesztők azért igyekeztek segíteni, ahol lehetett. Az F2P modellnek köszönhetően jelenleg rengeteg a teljesen kezdő játékos a 2XKO virtuális játéktermeiben, akik pont olyan bénák lesznek a karaktereikkel, mint te. A játék ráadásul tartalmaz egy "Pulse Combo" nevű funkciót, ami különböző, automatikusan élesedő kombósorokat rendel a Light, Medium és Heavy ütéseinkhez, melyeket össze is fűzhetünk egymással, ha már kísérletezni lenne kedvünk az első csatáink után.
Azonban nem ezek az eszközök jelentik a Riot titkos fegyverét, hanem maga a 2v2 felállás, ami itt nemcsak azt jelenti, hogy két karaktert viszünk, hanem hogy kétfős csapatokban is játszhatunk. Az egyik játékos az egyik karaktert, másik a másikat irányítja, és egymást váltogatva próbálhatják elverni az ellenfeleiket. Ez tökéletes eszköz a veteránoknak arra, hogy megpuhítsák a kezdők útját, vagy hogy két zöldfülű egymás hibáin röhögve szerethessen bele a hobbiba.
Lennél a GS közösség tagja? Gyere a GS Party/Chat Facebook csoportba, dobj fel témákat, dumálj régi és új GS írókkal, olvasókkal!
Persze a verekedős címeknek sosem volt szükségük mankókra, ha a karaktereik elég menők voltak a közösség bevonására, és ezen a területen a 2XKO-nak nem lehet oka panaszra. Egyelőre egy relatíve szűkös, 12 fős felhozatalból válogathatunk, de mindegyikük rendelkezik olyan különleges apróságokkal, amik miatt azonnal beléjük szerethetünk. Ekko képes maga mögött hagyni múltbeli szellemét, amihez visszaugorva hatalmas csapást mérhet a másikra. Jinx bombákkal tudja teleszórni az arénát, melyeket a saját ütéseivel pakolhat odébb vagy vághatja hozzá az ellenfélhez. Teemo bokrokat tehet le, amikben eltűnhet, de fel is gyújthatja őket a benne álló karaktereket sebezve. Mindenkit élmény irányítani, és mindenkivel élmény szembekerülni… leszámítva Yasuót, de az, hogy ő vállalhatatlanul idegesítő, az már tradíció a LoL-hoz kapcsolódó játékokban.
A 2XKO egyik legjobb részlege nem kap elég elismerést, ez pedig a zenei körítése. A virtuális játékterem háttérzenéjétől, az egyes karaktertémákig, minden egyes kompozíció csodálatos, pörgős, és megmásíthatatlanul "2xkós". A játék hanganyagának megvan az egyedi stílusa, és ennél nagyobb dicséretre talán nincs is szüksége egy zeneszerzőnek.
Nem minden tökéletes
Persze a 2XKO sem mentes a hibáktól, és bár a túl hosszú kombók és túlságosan büntető játékmenet inkább stilisztikai választás, mintsem valódi mellényúlás, akadnak itt azért lecsiszolandó apróságok. Sokat segítene például a meccsek ütemén, ha a keresés előtt megválaszthatnánk karaktereinket és kedvenc arénánkat, hogy ne a meccsek kezdetén kelljen a nagyon furán szegmentált választási folyamaton végigpötyögnünk. A kezdési és befejezési animációkat nem ugorhatjuk át, csak akkor, ha mindkét játékos így dönt. Az automatizált versenyek és bárminemű árkád mód hiánya fájó. A monetizációs rendszer pedig a legkevésbé sem engedékeny: a játékbeli bolt nagyja iszonyatosan drága csomagokkal van tele, és az egyéni skineket csak akkor vehetjük meg, ha a néhány naponta forgó, négy tárgyból álló bolt véletlenül egy olyan skinre vált, amit szeretnénk is behúzni.
A karaktereket, az arénákat és az extra színvariációkat játékbeli valutával oldhatjuk fel, ami legalább tempósan érkezik, de 12 000-nél megáll a kassza, és ha azon felül gyűjtenénk kreditet, az veszendőbe megy. Ilyen bosszantó apróságokkal van tele az 1.0-s verzió, amiket nagyon szeretnénk, ha a Riot eltakarítana a következő években. Ezektől függetlenül ugyanakkor egy ténylegesen minőségi, és jól átgondolt verekedős címet kaptunk, amit a közösség imád, és amihez mi is rendszeresen visszatérünk majd. Csak hát legyen egy haver veled Discordon, ha nem akarsz agyvérzést kapni a serpenyővel alázó Teemótól.