Az alábbi videóban részletesen mesélünk arról, szerintünk hogyan bontja ki del Toro saját, személyes mitológiáját Mary Shelley örökérvényű történetéből. A filmben Victor Frankenstein (Oscar Isaac) nem puszta tudós, hanem megtépázott művész, akinek megszállottsága és kétségbeesése minden jelenetből árad. Jacob Elordi teremtménye nem csak életre kelt test, hanem elveszett, útját kereső lélek, aki egyszerre tragikus és emberi. A látvány lenyűgöző, Dan Laustsen operatőri munkája és a részletgazdag díszletek a rendező elképesztő kreatív világát tükrözik, miközben a kamera néha mintha túl szűk térbe préselné ezt a grandiózus víziót. A vizuális effektek vegyesek: egyes jelenetek kézzel festett, kézzelfogható varázslatot sugároznak, mások túl sterilnek vagy digitálisnak hatnak.
A film tematikailag is gazdag: a családi traumák, a kitaszítottság, a teremtés és rombolás kérdései, az élet és halál egyensúlya mind jelen van, bár időnként túlterhelik a nézőt. A mellékszereplők, mint Mia Goth és David Bradley karakterei, emberi mélységet adnak a történethez, a végső találkozás pedig nem horror vagy melodráma, hanem két tragikus, összetört lény rítusszerű ütközése.
Del Toro Frankensteinje így nem egyszerű adaptáció, hanem egy őszinte, szenvedélyes önvallomás, amelyben a rendező saját alkotói univerzuma és tisztelete Shelley klasszikusa iránt kristálytisztán látható. A film néha túlzó, néha nehézkes, de minden pillanatából árad a szeretet és a mély elköteleződés az alapanyag iránt, ami manapság ritkaság ebben a műfajban.
További videós tartalmakért érdemes feliratkozni a csatornánkra, ha pedig támogatni szeretnétek a munkánkat, a csatornatagság mellett a szuperköszönetet segítségével ez a lehetőség is adott. Hálásak vagyunk minden ilyen kedvességért!
