Az Intel 1998 augusztusának elején jelentette be, hogy még ebben a hónapban piacra dobja a 450 megahertzes órajelű Pentium II-t. A Slot 1-foglalatba illeszkedő, SECC 2 tokozású (Single Edge Contact Cartridge), 100 megahertz külső órajelű processzor a Pentium II termékvonal utolsó, egyben csúcsprocesszora. Elsőszintű gyorsítótárából 16 kilobájt az adatoknak, 16 kilobájt az utasításoknak volt fenntartva, másodszintű gyorsítótára 512 kilobájtnyi volt - utóbbi nem a processzormagban, hanem a jókora cartridge-ben lévő NYÁK-on foglalt helyet, és így nem a mag órajelén, hanem csak annak a felén, 225 megahertezen futott.
A 0,25 mikrométeres csíkszélességű technológiával készült, 7,5 millió tranzisztorból álló processzort 1999 márciusában váltotta a 450 megahertzes Pentium III, ami akkor még szintén Slot 1-be illeszkedett, és ugyanilyen gyártástechnológiával készült, de már 9 millió tranzisztorból épült fel.
Intel Pentium II CPU hűtőbordával és ventillátorokkal. Ez a konkrét példány a 233 megahertzes első verzió, még 1997-ből
A cég belépőszintű processzorcsaládjában szintén tíz éve jelentek meg a 300 és 333 megahertzes Celeronok. Ezek alapvetően a másodszintű gyorsítótár méretében - mindössze 128 kilobájt - és szervezésében - ezekben a gyorsítótár a magon volt, tehát ugyan a tár mérete kisebb, de az órajele magasabb, mint a PII-őnél - és persze az alacsonyabb órajelben különböztek a Pentium II-től.