Aki játszott a stúdió alkotásainak valamelyikével (a Dear Estherrel vagy az Amnesia: A Machine For Pigsszel), az tudja, hogy ezek egyike sem nevezhető kimondottan játéknak.
„Gyakran kérdeznek minket, hogy játékellenesek vagyunk-e, vagy csak próbáljuk szándékosan felkavarni a médiumot” - nyilatkozta Jessica Curry, a The Chinese Room komponálója és zeneszerzője.
„A kérdés alapját az az ötlet adja, hogy a játékokat a mechanika és a célok vezetik, de ez koncepcióként nevetségesen idejétmúlt. Miért kellene felcímkézni és megnevezni valamit, mielőtt élvezhetnénk? Tudnom kell, hogy Bach klasszikus, mielőtt értékelhetném lenyűgöző zenéjét? Számomra a kulcs az, hogy az élmény magával ragadó-e (vagy sem). A skála szélessége és a diverzitás növekedése a játékokban - egy olyan médiumban, ami a Tetristől a Gone Home-ig tart - elképesztő.”
Ahogy azt hétvégi játékajánlónkban is olvashattátok, Chavalier épp az A Machine For Pigset nyúzza, hogy egy tesztben elmondhassa nektek, milyen újra rettegni, miután az Outlast okozta trauma elmúlt, kimászott a sarokból és elengedte a plüssmacit.
