Pachert Balázs, ismertebb nevén Balázs Kicks, új szintre emelte a promóció fogalmát: azt ígérte ugyanis, hogy aki magára varratja üzlete logóját, választhat magának egy 100 ezer forint értékű sneaker-csodát - a napi divatban kevésbé járatos pajtások kedvéért, úgynevezett cipőt. A kampány futótűzként terjedt, több százan jelentkeztek, az egész PR-hacacáréra reagálók között pedig egy különösen ismerős név is felbukkant: Azahriah - szúrta ki a Blikk. Csakhogy a popsztár nem cipőt akart, hanem véleményt mondott. És nem finomkodott.
Azahriah így fogalmazott:
"Százezer forintos cipő vs. szégyenérzet tőled magad felé, szorozva mélységes megvetés mindenki részéről. Nehéz kérdés."
Ez pedig egy olyan rövid, tömör, velős mondat, ami többet mond bármilyen marketinges prezentációnál.
A Balázs Kicks által hirdetett akció egyébként nem a semmiből jött: posztja szerint voltak, akik már korábban is megkeresték azzal, hogy hajlandók lennének magukra tetováltatni a logót, ő pedig most úgy döntött, lehetőséget ad rá. Négy "szerencsés" jelentkezőt választanak majd ki, akikre örökre ráragad az üzlet arculata, egy pár cipőért cserébe.
Mindez azonban túlmutat egy szokatlan promóción. Ez az egész helyzet a fogyasztói társadalom szomorú tükre. Egy olyan világban, ahol a márkák személyiséggé, a tárgyak pedig státusszimbólummá váltak, egyre nehezebb különbséget tenni aközött, hogy valaki szabadon dönt, vagy csak belekényszerül valamibe. Lehet rajongani híres emberekért, mesefigurákért, képregényhősökért, zenekarokért, sőt még márkákért is - vannak hírességek, akik maguk is logókat tetováltatnak magukra. A népszerű pankrátor, CM Punk például egy brutálisan nagy Pepsi logót visel büszkén a bal felkarján. De az más. Saját döntés ami, saját pénzből, saját önkifejezésből születik. Itt viszont nem erről van szó.
A Balázs Kicks-akció résztvevői nem tisztán rajongásból, hanem ellenszolgáltatásért tetováltatják magukra egy bolt emblémáját. Ez nem hűség, nem művészet és nem önkifejezés, ez simán egy alku. És egy elég rossz alku. Mert a test, amit a márka bélyegként megkap, örök, a cipő pedig legjobb esetben is csak néhány évig tart.
Az egész akció azt mutatja meg, mennyire messzire jutottunk a tárgyak bálványozásában. Amikor valaki a saját bőrét adja el egy pár sneakerért, ott már nemcsak a márka nyer, hanem a rendszer is, ami ezt normálissá teszi. És bármennyire is ütős a PR, ez az egész valójában inkább tragikomikus, mint trendi. Azahriah soraiban nem csupán kritika, hanem egy korszak tükre is megjelent, és nem biztos, hogy tetszik, amit benne látunk.
