A Parks mindig is különleges helyet foglalt el a modern családi társasjátékok között, mert ritkán találkozik ennyire szépen a téma, a látvány és a könnyen tanítható, mégis gondolkodós játékmenet. Ez nem az a társas, amelyik hangos konfliktusokkal próbálja magára húzni a figyelmet, és nem is az a fajta eurogame, amelyik Excel-táblává változtatja az asztalt a nappaliban. Inkább olyan élmény, mint egy jól megtervezett kirándulás:
előre látod az ösvényt, sejted, mire lesz szükséged, mégis minden lépésnél döntened kell, hogy a biztosabb, rövidebb út vagy a kicsit kockázatosabb, de nagyobb jutalommal kecsegtető kitérő éri-e meg jobban.
A magyarul a Reflexshop gondozásában megjelent második kiadás ezt az alapot nem bontja szét, hanem okosan rendbe rakja, bővíti és áramvonalasítja, miközben az Egyesült Államok mind a 63 nemzeti parkját bejárhatjuk benne. Az alapfelállás továbbra is az, hogy minden játékos két túrázót irányít, akik évszakról évszakra végighaladnak egy változó ösvényen, közben nyersanyagokat gyűjtenek, kulacsokat töltenek, felszereléseket vásárolnak, fotókat készítenek, majd a megszerzett erőforrásokból nemzeti parkokat látogatnak meg.
A Parks egyik legjobb mechanikai ötlete az, hogy az ösvényen csak előre lehet haladni. Ez elsőre apróságnak tűnik, valójában a teljes játék ritmusát meghatározza. Minden mező valamilyen jutalmat kínál, de ha átlépsz rajta, később már nem fordulhatsz vissza érte. Ha túl lassan haladsz, a többiek lehalásszák előled a jó lehetőségeket, ha túl gyorsan rohansz a cél felé, értékes erőforrásokat hagysz az ösvényen. A tábla végén parkot látogathatsz, felszerelést szerezhetsz vagy más bónuszokat húzhatsz be, de az beérés időzítése legalább annyira fontos, mint maga a jutalom. A könnyedebb, közepesen bonyolult kategóriába esik, miközben a munkáslehelyezés, az erőforrás-gyűjtés és az évszak végi bónuszok miatt folyamatosan érezni, hogy a döntéseknek súlya van.
A második kiadás legnagyobb erénye, hogy nem akarja eladni újra ugyanazt változatlan formában. Bekerült az összes, szám szerint egészen pontosan 63 amerikai nemzeti park, teljesen új illusztrációk készültek, egyszerűbb lett az előkészület, több felszerelés és kulacs kapott helyet, megjelentek a játékossegítő táblák, a fotózáshoz kapcsolódó új elem, a túrát feldobó dobókocka, valamint a korábbi alapjáték és kiegészítők legjobb ötleteiből is emeltek át megoldásokat. Ez fontos különbség, mert a második kiadás nem egy "javított újranyomás", hanem egy újraszerkesztett változat, amely láthatóan azzal a szándékkal készült, hogy a Parks következő alapkiadása legyen. A új verzió szabálykönyve kivételesen jól sikerült, a komponensek rendszerezése könnyíti a setupot és az elpakolást, a játékosok előtt pedig tisztább marad, mit gyűjtenek, mire készülnek és hogyan tudják felépíteni a túrájukat. Ez egy ilyen játéknál sokkal többet számít, mint elsőre hinnénk, mert a Parks egyik célközönsége pont az, amelyik szeretne szép, tartalmas társasokat, de nem akar adminisztrációban elveszni.
A kulacsok és a felszerelések azért működnek jól, mert hosszabb távú gondolkodást visznek a viszonylag rövid játékidőbe. Egy jó felszerelés nem feltétlenül azonnal pontot ad, de olcsóbbá, hatékonyabbá vagy rugalmasabbá teheti a későbbi köröket. Egy jól időzített kulacsos extra pedig pont akkor menthet meg, amikor az ösvény már nem adja azt az erőforrást, amelyre szükséged lenne. A Parks ettől válik igazán elegánssá, nincsenek benne nagy, látványos kombórobbanások, mégis folyamatosan épül a saját kis túragépezeted. Mire a harmadik évszakhoz érsz, már nem ugyanazokat a döntéseket hozod, mint az elején, mert a korábban megszerzett eszközök, fotók és parkok apránként átformálták a lehetőségeidet.
A látványvilág megosztó pont, és ezt érdemes őszintén kimondani. Az első kiadás egyik védjegye a Fifty-Nine Parks poszterprojektből érkező grafikai világ volt, amely sok játékosnak összenőtt a Parks-identitással. A frissített kiadás új illusztrációkra váltott, ami egyeseknek fájó változás lehet, különösen azoknak, akik az eredeti képi világ miatt szerettek bele a játékba. Ugyanakkor az új grafika egységesebb csomagot ad, mert kevesebb művészeti irány keveredik, így a kártyák összképe koherensebb. Ha valaki az első Parks ikonikus poszterhangulatára vágyna újra, annak ez a változat eleinte idegen lehet. Ha viszont a cél az, hogy ugyanaz a játék letisztultabb, könnyebben tanítható, jobban rendszerezett és hosszabb távon is bővíthető formában térjen vissza, akkor a második kiadás nagyon erős érv maga mellett.
A Parks nem arról szól, hogy egymást támadjuk, hanem arról, hogy ugyanazon az ösvényen próbálunk előnybe kerülni. Egy mező elfoglalása, egy park lefoglalása, egy időben megvett felszerelés vagy egy jól időzített célba érés ugyanúgy keresztül tudja húzni a másik tervét. Ez a fajta közvetett versengés különösen jól áll a témának. Túrázás közben sem az a lényeg, hogy lelökjük a másikat a szikláról (legalábbis nagyon remélem, hogy senkinek sincsenek ilyen túrás tervei), hanem hogy mi érjünk oda előbb a kilátópontra, legyen nálunk elég víz, és mi vigyük haza magunkkkal a jobb emlékeket.
A játék nehézsége pont abban a kellemes zónában van, amelyet sok társas ritkán talál el. Nem túl könnyű, mert rossz időzítéssel simán lemaradsz a fontos parkokról, elpazarolhatod az erőforrásaidat, vagy túl későn kezdesz felszerelésekbe fektetni. Nem túl nehéz, mert minden körödben világos, milyen opcióid vannak, és a játék nem temet ikonok és mellékszabályok alá. A döntések gyorsak és gördülékenyek maradnak, a játék pedig jellemzően nem akad el túlzott elemzésben.
Szólóban és két fővel a játék külön figyelmet kapott. Az ekkora a játékba beszálló vadőrpáros jó módon teremt szűkösséget alacsonyabb játékosszámnál, mert olyan nyomást tesz az ösvényre, amely közelebb viszi az élményt a többfős partikhoz. Ez azért fontos, mert a Parks egyik természetes kockázata az lenne, hogy ketten túl kényelmessé válik az ösvény, és mindenki nyugodtan felveheti, amit akar.
Kritikaként talán azt lehet mondani, hogy a Parks nem fogja meggyőzni azokat, akik az eredeti alapélményt már túl békésnek, túl indirektnek vagy túlzottan "szépen optimalizálósnak" érezték. Ez továbbra sem erős konfliktusokra építő játék, nem lesz belőle kőkemény gazdasági verseny, és nem akarja drámai fordulatokkal feldobni a partit. Aki direkt támadásra, nagy rizikóra és hangos nevetésre vágyik, annak ez valószínűleg túl nyugodt móka marad. Aki viszont azt szereti, amikor egy társasjáték csendben, elegánsan épít feszültséget, annak a Parks pontosan azért működik, mert nem erőlködik.
Összességében a Parks második kiadása nagyon jó példája annak, hogyan érdemes hozzányúlni egy már ismert és szeretett társasjátékhoz. Nem tagadja le az elődjét, nem próbál belőle más műfajt csinálni, és nem ad el nagy forradalmat ott, ahol valójában finomhangolás történt. Helyette jobb rendszerezést, több tartalmat, egységesebb vizuális világot, gördülékenyebb szabályokat és teljesebb alapdobozt kínál. Új játékosoknak jelenleg ez tűnik a legjobb belépőnek a Parks világába, a régi tulajdonosoknak pedig az a kérdés, mennyire fontos nekik a frissebb, kényelmesebb, bővített forma. A túra ugyanarra visz, de most jobb cipőben, rendezettebb hátizsákkal és több látnivalóvalót felfedezve baktatunk.
Hírek, érdekességek, tippek, ajánlók, unboxing, hardveres videók, minden, ami 1-2 percbe belefér. Kövess minket TikTokon is!
Parks - 2. kiadás
Eredeti cím: Parks (Second Edition)
Tervező: Henry Audubon
Grafika: Josh Emrich, Lisk Feng
Eredeti kiadó: Keymaster Games
Magyar kiadó: Reflexshop
Játékosszám: 1-5 fő
Korhatár: 10+
Időtartam: 30-60 perc
