Reiner Knizia nevét ritkábban láthatjátuk kifejezetten egyszemélyes társasjátékon, ezért a Freigard már önmagában érdekes darab. A mindössze 15 perces kártyajátékban egy fantasy birodalmat kell megvédenünk a közeledő mechanikus erődöktől, ehhez pedig gólemekből, entekből és sárkányokból álló sereget gyűjtünk. A történet persze inkább hangulati körítés, a valódi főszereplő az a nagyon egyszerű, mégis kellemetlen döntés, amely szinte minden körben előkerül:
beérjük azzal, ami már a kezünkben van, vagy kockáztatunk még egy jobb kombinációért?
A szabályokat néhány perc alatt meg lehet tanulni. Mindig három kártyát tartunk a kezünkben, és ha megfelelő kombinációt sikerült összeállítani, pontokra válthatjuk őket. Ha nem tetszik a kezünk, új lapot húzhatunk, majd az egyik kártyát el kell dobnunk. Ez egészen addig folytatódik, amíg úgy nem döntünk, hogy ideje biztosra menni, vagy egyszerűen elfogy előttünk a pakli. A három frakció eltérően pontozódik. A gólemeknél az egyezések és a különböző típusok számítanak, a sárkányoknál a fejek és a színek kombinációi hozhatnak több pontot, az entek pedig szintén saját logikájuk szerint értékelődnek. A lényeg minden esetben ugyanaz, egy elfogadható hármas szinte mindig összehozható, az igazán erős kombinációhoz viszont tovább kell húzni. Itt kezd működni a Freigard rendszere, mert minden új kártyával közelebb kerülünk ahhoz is, hogy kifogyjunk az időből.
Egy parti során három vándorló fémvárat kell legyőzni. Mindegyikhez meghatározott pontszámot kell elérni, a nehezebb ellenfelek pedig egyre magasabbra teszik a lécet. Négy nehézségi szint közül lehet választani, így az első győzelem után bőven van hová továbblépni. Néhány egyszer használható segítség is rendelkezésre áll, amelyek rossz helyzetben életmentők lehetnek, viszont pontosan azért nehéz jól időzíteni őket, mert később talán még nagyobb szükség lenne rájuk. A rendszer legjobb része az, hogy Knizia szokásához híven nagyon kevés szabályból hoz ki valódi döntéseket. Egy gyenge hármas azonnali pontot ad, de közben elhasználhatunk olyan lapokat, amelyekből később sokkal jobb kombináció készülhetett volna. A túlzott óvatosság ugyanakkor ugyanúgy büntet, mint a mohóság. Ha folyton az ideális kézre várunk, hamar elfogy a húzópakli, és hiába néz ki remekül az utolsó három lapunk, már nem marad elég lehetőség a vár legyőzésére.
A szerencse, mondanunk sem kell, erősen jelen van a játékban. Előfordul, hogy pontosan az a lap nem érkezik meg, amelyre hosszú ideje, húzások sora óta várunk, majd rögtön azután bukkan fel, hogy feladtuk az eredeti tervet. A Freigard emiatt nem tiszta logikai feladvány, inkább valószínűségekkel és kockázattal játszó kártyajáték. A rövid játékidő sokat segít ezen, egy rosszul sikerült menet nem jelent hosszú szenvedést, néhány perc múlva már indulhat is az új próbálkozás.
A kompakt forma az egyik legnagyobb erőssége. Gyakorlatilag nincs előkészület, kevés helyet igényel, könnyen bedobható az utazótatyóba, és egyetlen negyedórás szünetbe is belefér. A látványvilág közben pont elég karakteres ahhoz, hogy a gólemek, sárkányok, entek és furcsa gépszörnyek ne csak számozott kártyáknak érződjenek, miközben a lapok működése gyorsan leolvasható.
Az újrajátszhatóságnál már vegyesebb a kép. A négy nehézségi szint miatt van mit meghódítani, és a véletlenszerű lapjárás minden menetet valamennyire átrendez, de maga a feladat nem változik jelentősen. Ha valaki végigverte a négy fokozatot, könnyen érezheti úgy, hogy nagyjából mindent látott, amit a Freigard kínál. Kampány, új ellenfelek vagy hosszabb fejlődési rendszer nincs benne, ezért nem az a szólójáték, amely hónapokra beköltözik az asztalra. Cserébe pontosan tudja, mekkora akar lenni. A Freigard nem egy nagy kaland miniatűr dobozba préselve, hanem egy gyors, könnyen tanulható szóló kártyajáték.
Freigard
Eredeti cím: Freigard
Tervező: Reiner Knizia
Grafika: Olivier Derouetteau
Eredeti kiadó: inPatience
Magyar kiadó: Reflexshop
Játékosszám: 1 fő
Korhatár: 8+
Időtartam: 15 perc
