Túlságosan is lelkes szerepjátékosként nem tudom nem beleélni magam egy interaktív élménybe, főleg, ha készítői mindent megtesznek azért, hogy beszippantson a kaland. Nem feltétlenül kell ennyire elvetemültnek lenned ahhoz, hogy egy tökéletes estét tölts a John Doe Aktákkal - bár az élvezeti értékéhez elég sokat ad hozzá -, mert ezt a nyomozós játékot úgy rakták össze, hogy mindenki megtalálhassa benne azt, amit a legjobban szeret.
Teljesen mindegy, hogy kétforintos Agatha Christie-ken cseperedtél fel, a Netflixszel szálltál fel a kitartóan zakatoló true crime-vonatra, a Lucas Artsszal szívtad magadba a nyomozás szeretetét, esetleg csak lelkesen lapozgatod a gyerek Where's Waldo-könyveit vagy egy újabb kalandot keresel a heti társasjátékos bagázsnak, ezt a nyomozós játékot érdemes feltenned a radarra.
Mi most a szerkesztőségben az első kalandot játszottuk végig, de a rendszer valójában mindegyiknél hasonló.
Először érkezik egy különös csomag, benne számozott borítékokkal, egy Peter Doyle nevű - meglehetősen ügyetlen - FBI-ügynöktől, aki a segítségünket kéri egy évtizedek óta megoldatlan gyilkosság felgöngyölítéséhez. A John Doe Akták mindegyik része egy-egy valós bűnügyből merít inspirációt, de Domi és Detti - a sorozat alkotói - nagyon ügyesen keverik meg a lapokat és kuszálják össze a szálakat, hogy még akkor se legyen nyilvánvaló, hogy kivót'az, ha ismered a történetet.
Szóval amikor kinyitod a borítékot, akkor először magával a bűnüggyel szembesülsz, illetve kis képes profilokon keresztül megismerkedhetsz majd az összes olyan személlyel, akinek köze volt a történtekhez. Azt hiszem, hogy a pofára osztályozás elkerülhetetlen, a mi kis szedett-vedett csapatunkban is mindenki bármilyen oknyomozó munka nélkül kiválasztotta a maga gyanúsítottját, olyan megalapozott érvek mentén, mint hogy "macskával csak sorozatgyilkosok fotózkodnak" vagy "ez a kisfiú úgy néz ki, mint a szakmai igazgatónk gyerekként". Ezek úgynevezett hibák, amiktől ha nem sikerül időben elszakadni, akkor már az első lépéseknél rossz irányba kanyarodhatunk, amit mi hatalmas önbizalommal meg is tettünk.
A John Doe Akták egy remekül balanszolt élmény, ami egyrészt abban mutatkozik meg, hogy egyedül is szórakoztató lehet, de számunkra például sokat hozzátett az élményhez az a fantasztikus káosz, amit az egy csárdába zsúfolt dudások hoztak a buliba, mert bár magát a nyomozást néha effektíve megnehezítette, a túlfűtött vitákból egy nagyon különleges kommunikációs játék kerekedett. Másrészt pedig a nyomozás nehézségét valójában a csapat határozza meg, ezért a Conan a barbároktól a Conan a Doyle-okig mindenki megtalálhatja benne a számítását.
Mi azt javasoljuk, hogy a közúti szabályokhoz hasonlóan itt is érdemes egy kicsit a leglassabb nyomozó fölé optimalizálni az élményt, és ha nem vagy biztos benne, hogy ki az, akkor dönts te, és ne firtasd az okát, hogy miért pont te döntöttél.
A nehézségi szint beállítása organikusan épül be a kalandba, mert ez a nyomozás túlmutat a dokumentumok elolvasásán és értelmezésén. A csapatnak kell ugyanis eldöntenie, hogy kinek a tanúvallomását kéri, milyen szakértői vizsgálatot tart szükségesnek, és minél szűkebb keretek közé szorítja magát, annál kevesebb lesz a nyom és annál nehezebb a továbblépés.
Folyamatosan épül a kirakós rendőrségi jegyzőkönyvekkel, helyszíni fotókkal, újságcikkekkel és szakértői véleményekkel, szép lassan összeáll az idővonal, és megdőlnek az eleinte egyértelműnek tűnő elméletek, mert az utolsó pillanatban egy dokumentum alján elrejtett apró részlet teljesen más irányba viszi a nyomozást. Az utolsó etapban Ockham borotvájával igyekeztek átvágni magatokat az összeesküvés-elméletek hálóján, de a végén döntést kell hozni, rá kell mutatni valakire, és a John Doe Akták csapata tesz róla, hogy soha semmiben ne lehessetek teljesen biztosak. Főleg akkor, ha útközben hozzánk hasonlóan nem a megfelelő emberekhez "mentek el" interjúzni és konzekvensen azt azt a szakértői elemzést vagy labormunkát választjátok, ami egy centivel nem viszi előre az ügyet.
A nyomozás csapatban egy nagyon kellemes három-négy órás este, de ezen bőven túl tud ezen csúszni, ha a társaság nyitott az együttgondolkodásra, az elméletek ütköztetésére és - urambocsá' - a light szerepjátékra. Tudjuk, hogy mindenki arra kíváncsi, hogy sikerült-e végül kitalálni, hogy ki volt a redvás szendvics.
Az egyikünknek igen, de volt akit tévútra csalt egy télapó, mások pedig nem tudtak elvonatkoztatni az ezotériával kapcsolatos ellenérzéseiktől. Talán jobb lett volna megegyezni, de ebben a csapatban mindenki szívesebben veszít egyedül, mint nyer együtt. Szórakoztató népek, na.
Ebből a kalandból viszont könnyedén lehet baráti tradíció, mert a John Doe Akták minden egyes hónapban egy új bűnüggyel készül a nyomozók számára, ráadásul mindezt havi 4990 forintért, amit az igazán jófej detektívek a szállítási költséggel együtt szét is dobnak egymás között.
Ha szereted a true crime-ot, akkor a Doe egy szuper program lesz a game nightokra.
Az első ügybe bele is pillanthatsz a John Doe Akták oldalán, és ha tetszik, amit látsz, akkor a lap alján elő is tudsz fizetni az első kalandra.
