Most és a közeljövőben remek dolog Star Wars rajongónak lenni, elvégre nem csak kétévente érkeznek az új trilógia számozott részei, hanem a köztes esztendőkben olyan spin-off történetekkel kedveskednek nekünk, mint a jövőre esedékes fiatal Han Solo film, vagy a héten a mozikba kerülő Zsivány Egyes: Egy Star Wars történet.
Nagyon vártam már a Zsivány Egyes bemutatóját, talán jobban is, mint a tavalyi mozi, Az ébredő Erő érkezését. Egyrészt már a felvetés, hogy jedik és egyéb erőhasználók nélkül, csupán az egyszerű katonák oldaláról ismerhetjük meg a Birodalom és a Lázadók Szövetségének háborúját, önmagában elég csábítónak hatott, másfelől pedig tökéletes választásnak tűnt közvetlenül a negyedik epizód, vagyis az Egy új remény cselekménye elé beágyazni az eseményeket. Borzasztóan reméltem, hogy ezúttal tényleg visszatérhetek majd a puha moziszékbe süppedve gyermekkoromba, és hasonló élmény ér majd, mint amikor először leemelte édesapám a polcról az eredeti trilógia VHS kazettáit. Szerencsére nem kellett csalódnom.
A Birodalom totális diktatúrájának súlya alatt nyög az egész galaxis. A jediket kiirtották és bár mi tudjuk, hogy azért akadt közöttük túlélő, az ismert világok lakói jogosan érezhetik úgy, hogy jelenleg nincs számukra remény. A háttérben ráadásul javában készül a Birodalom legsötétebb terve, a bolygók elpusztítására is képes Halálcsillag. A pusztító fegyver megalkotásához azonban nélkülözhetetlen a már visszavonultan élő mérnökzseni, Galen Erso (Mads Mikkelsen) szaktudása, a projektért felelős Orson Krennic igazgató pedig semmitől sem riad vissza, hogy elérje célját, és Erso segítségével elkészíthesse élete fő művét, a halálos űrbéli fegyvert. Ersót elszakítják családjától, kislányát klónháborúk veteránja, Saw Gerrera (Forest Whitaker) épphogy meg tudja menteni a birodalmi rohamosztagosok elől. Pár év múlva azonban már Galen lánya, Jyn Erso (Felicity Jones) lesz az, akinek meg kell szereznie a Halálcsillag tervrajzait, ha pedig elbukik, az a Lázadók Szövetségének biztos pusztulását jelenti.
Jyn Erso egy elég vegyes társaság tagjaként vág neki küldetésének. Csoportjukat az a Cassian Andor vezeti, aki maga is több szörnyű tettet végrehajtott már ellenállóként, úgymond a nagyobb jó érdekében. A Csillagok háborúja piszkos tizenkettőjének is tekinthető kompániához csatlakozik még a dezertált birodalmi pilóta, Bodhi Rook (Riz Ahmed), a vak Erő-érzékeny harcos, Chirrut Îmwe (Donnie Yen ), a hatalmas sugárvetőt lóbáló Baze Malbus (Jiang Wen) és K-2SO, az aktuális droid szereplő, aki mint ilyen, sokak azonnali kedvence lesz - tegyük hozzá, nem alaptalanul.
Már a Zsivány Egyes munkálatainak kezdeténél fontosnak tartották hangsúlyozni az alkotók, hogy ezúttal egy jóval sötétebb, komolyabb történetet kapunk, ezt pedig az egész játékidő alatt igyekeznek ismételten tudatosítani bennünk. Az elején kissé lassan, döcögve induló cselekmény időről időre méretes összecsapásokba torkollik, amelyeket látvány és koreográfia terén egyetlen rossz szóval sem lehet illetni. Az utolsó félórában válik teljesen nyilvánvalóvá, hogy a brutális csatajelenetek gond nélkül megoldhatóak egyetlen felvillanó fénykard nélkül is, elég ha megfelelő seregeket engedünk egymásnak. Ráadásul a birodalmi rohamosztagosok sokkal pontosabban tüzelnek, vagy csak celebeket nem találnak el, nehéz ezt pontosan körülírni, itt nem egy szerencsétlenkedő alakulat képét mutatják.
Nekem személy szerint Az ébredő Erő fináléjánál az törölte le leginkább a vigyort a képemről, hogy a jófiúk nagyjából egy tucatnyi X-Winggel indultak el megmenteni a világot (és lehet még túloztam is ezzel a számmal). Nos, a Zsivány Egyesben tömegével kapjuk az olyan akciójeleneteket, melyeknél a Birodalom és a Lázadók is szépen megvillantják arzenáljuk legjobb hadigépeit. Az utolsó helyszínen csillagrombolók, korvettek és vadászgépek sokasága szaggatja darabokra egymást, a szárazföldön pedig ugyanilyen volumenű csata dúl, nem hiába, hogy a Scarif DLC formájában a Star Wars Battlefront játékba is bekerült.
Ahol csak lehetett, megpróbálták CGI nélkül megoldani a látványt, bizonyos visszatérő szereplők esetében azonban az animált külső mellett döntöttek - lévén az adott színészek már jóval idősebbek, mint a negyedik rész idején. Nem mondom, hogy feltétlenül rossz volt ez a döntés és nagyjából (de néha mégis kínosan) működött is a dolog, de engem szikrányit sem zavart volna, ha inkább hasonmásokat használnak erre a feladatra. Már az előzetesek is elárulták, hogy újra láthatjuk Darth Vadert is, akinek minden vásznon töltött pillanata egy külön ünnep a rajongók számára. Csak a szinkronhangját tudnánk feledni...
A jellemfejlődés szokott a Star Wars mozik legnagyobb rákfenéje lenni és ezen a téren Gareth Edwards sem tudott drasztikus változásokat eszközölni. Jyn Erso lényegében egyik pillanatról a másika válik kívülállóból a Lázadók tanácsának legnagyobb szószólójává és Cassian Andor esetében is megmagyarázhatatlan, miért pont most kezd el moralizálni korábbi tettei fényében. Ezek a hősök pont ennyire, egy különálló Star Wars történetre voltak elegendőek, és ha más nem is, az mindenképpen az érdemük, hogy egy pillanatig elgondolkozhatunk azon, a Birodalom és a Lázadók háborúja mennyi egyéni tragédiát is eredményezett.
Természetesen csak azok nem ismerik a Zsivány Egyes: Egy Star Wars történetet befejezését, akiknek kimaradt az Egy új remény, de még így is, hogy pontosan tudjuk, mi a folytatás, izgulni fogunk az összes szereplőért. A Csillagok háborúja eposz minden kedvelőjének kötelező decemberi program lesz megnézni a Zsivány Egyest, a jövőre érkező, továbbra is cím nélküli nyolcadik epizódnak pedig alaposan fel kell kötnie a csillagközi alsógatyót.
Ha kíváncsi vagy egy másfajta véleményre is, olvasd el a Puliwood kritikáját is.
