Hirdetés

Insidious: Köztünk járnak kritika - Démonok között helyett köztünk? Hát, köszi!

|

Amíg jön a lóvé, addig a démonok is jönnek. Ezúttal nagyobb elánnal, mint eddig bármikor.

Hirdetés

Bár nem közös univerzumban játszódnak, az Insidious-filmekre mindig a Démonok között kistesójaként tekintettünk, részben azért, mert mindkét franchise mögött James Wan állt, a kamerák előtt pedig Patrick Wilson vágott gondterhelt fejet, miközben mindenféle asztrális rémség csiklandozta a nyakát. De míg a Démonok között költségvetéséből szépen felépített díszletekre és múltbéli kirándulásokra is tellett, addig a limitált büdzsével rendelkező Insidious sötét műtermekre, videókamerás esztétikára és ködgépekre volt kénytelen hagyatkozni. Sok-sok ködgépre.

És tudjátok, mit? Jól állt neki! Ezeket a korlátokat ugyanis remekül felépített ijesztgetésekkel, a feszültséget ellensúlyozó humorral és Lin Shaye képében egy igen karizmatikus főhőssel kompenzálták. Kár, hogy ez utóbbi karakterét már az első rész végén kinyírták, de nézzétek, ez egy olyan franchise, amiben halottak szellemei kóricálnak fel és alá, ezért igazán nem jelenthet problémát őt is visszahozogatni. Kóricáljon csak a többiekkel csak csúnyán nézve rájuk. 

Hirdetés

Shaye elmaradhatatlan szerepeltetésénél nagyobb gondot jelent valami újat mondani egy hatodik résszel. Főleg, hogy már az előző fejezet is leginkább a nosztalgiára alapozott olyan karakterek visszacitálásával, akiket rég békén kellett volna hagyni, azt megelőzően meg próbálkoztak spinoffal meg prequellel is, szóval minden lehetséges megoldást kipipáltak a nagykönyvben.

Mit lehet ilyenkor csinálni? Hát mit szólnátok egy soft reboothoz? 

És lőn. A Köztünk járnak végre békén hagyja a Lambert família tagjait és egy új karakterre, a lányát egyedül nevelő Gemmára (Amelia Eve) összpontosít. A fogorvosként jeleskedő nőt megkísértik az Odaát lakói, de nem csak úgy random szórakozásból, Gemma ugyanis képes átjárót teremteni a túl- és a való világ között, azaz neki hála a démonok végre kiléphetnének a konstans ködbe burkolt, gyengén megvilágított birodalmukból, hogy egy kis színt szedjenek magukra. Ja, és hogy mindnyájunkat megöljenek. Gemma pedig ezt már csak azért sem hagyhatja annyiban, mert a démonok addig használnák átjárónak, amíg jól meg nem hal. 

Mint ahogy a fentiek is sejtetik, az eddig franchise-szűznek számító Jacob Chase író-rendező szállít néhány olyan ötletet, amivel némileg felkavarja a sorozat állóvizét, de persze csak módjával: hőseinknek természetesen ezúttal is van módjuk csenevész fényerővel rendelkező lámpákkal botorkálni a sötétben, miközben komoly arccal értekeznek szellemvilágokról, ilyen-olyan ajtókról, kapukról, kulcsokról, futárokról, küldöncökről meg hasonlókról. És közben egyszer sem röhögik el magukat, vagy néznek azzal a kamerába, hogy "ti beveszitek ezt a sok marhaságot?".

Pedig az a helyzet, hogy be. A történet ugyan kínál néhány szemforgató és légből kapott megoldást, de a főhős felületes de működő drámája elviszi a hátán a sztorit. A példás anyukaként helytálló és a "hónap dolgozója" címért konstans pályázó Gemma szép lassan kattan meg, ahogy a démonok és küldöttjeik egyre jobban körbezárják, és emiatt a lányával is elveszíti a kapcsolatot, azaz ugyanaz történik vele, mint anno közte és anyja között, aki az öngyilkosságba hajszolta magát, mindezt Gemma szeme láttára. Ezt a traumát a szülői felelősség allegóriájaként is értelmezhetjük, amelynek megélése során gyakorta mondogatjuk magunknak, hogy csak azokat a hibákat el ne kövessük, mint a szüleink! Aztán tessék.

De nem Gemma agóniája a leghatásosabb eleme a filmnek, hanem azok az átkozott parajelenetek! És Chase nem elégszik meg azzal, hogy egy-egy VÁÁÁ!-pillanatra húzza fel ezeket a szekvenciákat, ehelyett jó alaposan és szemét kegyetlenséggel építkezik velük; van, hogy percekig nem hagy felengedni, az ilyesmire érzékeny embernek meg már minden baja van, mire a jelenet véget ér, hogy aztán némi pihegés után már be is rántson a következőbe. És az tót ziher, hogy ezt a filmet látva évekig nem megyünk fogorvos közelébe, szóval a fogászok szövetsége innen is üdvözletét küldi.

ÖSSZEGZÉS

Az Insidious: Köztünk járnak sztoriját ugyan nehéz fapofával lenyelni, de a megmosolyogtató történéseket jól ellenpontozza a főhős működő drámája, az író-rendező Jacob Chase néhány izgalmas újítása, valamint a kegyetlenül hatásos parajelenetek, melyek közül néhány hajszálvékonyra húzza az idegeinket. 

Hirdetés
Hirdetés
0 mp. múlva automatikusan bezár Tovább az oldalra »

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Ne maradj le a legfontosabb hírekről! Engedélyezd az értesítéseket, cserébe elsőként tudod meg, ha bejelentik a Half-Life 3-at! (Nem spamelünk, becsszó!)