A közelmúlt bejelentései nyomán egyértelmű, hogy a Lucasfilm mozis terveiben fontos szerepet játszik a messzi-messzi galaxis idővonalának a Skywalker kora után játszódó része. 2027-ben érkezik a Starfighter című film Ryan Gosling főszereplésével, mely már ebben a korszakban játszódik, illetve valamikor ezután érkezhet az Új Jedi Rendet a középpontba állító mozi. Ez a két produkció pedig ráadásul egy teljesen új trilógiának is megágyaz, mely Simon Kinberg vezényletével készül majd.
Ennek nyomán a több évnyi relatív csend után szép lassan elkezdett visszafordulni a cég a rajongók körében rendkívül megosztó filmek korszakához is, mely már ezen a ponton is remek történeteket szült, gondolva itt elsősorban a Legacy of Vader című képregénysorozatra, mely Kylo Ren útját követi a nyolcadik és kilencedik számozott epizódok között. Ezen túl a múlt hétvégén lezajlott New York Comic Conon bejelentették ennek a sztorinak a tükörképét a Legacy című regény formájában, mely Reyt követi ugyanezen időszakban, a fókuszt pedig arra helyezi, mit tanult ez idő alatt Leiától, és hogyan javította meg a törött Skywalker fénykardot.
De nem csak a trilógia saját filmjei közötti hézagokat töltögeti ki szép lassan a Lucasfilm, hanem A Jedi visszatér óta eltelt 30 évet is igyekszik minél több eseménnyel színesíteni. Ennek legékesebb példája értelemszerűen A Mandalóri és a köré szerveződő egyéb sorozatok, ugyanakkor ide is egyre több írott tartalom érkezik az időszak két végpontjából is. A jelenleg futó fősodros Star Wars képregénysorozat, és a mellé betársult újabb Doktor Aphra széria már szintén hatodik rész utáni idővonalnál tart, eközben pedig egy Az ébredő Erőt közvetlenebbül megelőző, kisebb léptékű sorozat is elindult, a Han Solo: Hunt for the Falcon.
Ez a történet azt meséli el, hogyan csapták le Han és Csubakka kezéről az Ezeréves Sólymot, és hogyan zajlott a visszaszerzésére irányuló kutatás egészen addig, míg Reyjel és Finnel a fedélzeten rá nem bukkantak a hetedik számozott epizódban. A filmből ugye kiderül, hogy a Jakkuról menekülő páros Unkar Plattól lopta el a Falcont, aki az Irwing fiúktól szerezte meg, akik egy Ducain nevű fazontól lopták el, ők pedig Han Solótól.
A történet további főbb részletei mindeddig homályosak voltak, az új képregény viszont részletesen elmeséli az egész sztorit. Ennek kapcsán pedig újra megfogalmazódott bennem egy gondolat, mely már régóta a fejemben motoszkált. Jómagam imádom a Star Wars könyveket és képregényeket, a nálam sokkal kevésbé hardcore fanok nagy többsége viszont jó eséllyel soha nem vesz egyet sem a kezébe ezek közül. Természetesen a nézői oldalról ezzel semmi gond nincsen, hiszen kit érdekel, ki és milyen tartalmat fogyaszt, ettől még nem lesz senki kevésbé rajongó az én szememben. A Lucasfilm részéről viszont ez egy már a kezdetben is hibás stratégia folytatása.
A folytatásokkal kapcsolatos egyik leggyakrabban felmerülő és teljesen valid kritika az, hogy túl sok dolog nem a filmekből, hanem különböző kiegészítő tartalmakból, elsősorban könyvekből és képregényekből derül ki. A minap az egyik videóm kapcsán, mely a Legacy of Vader legújabb füzetéről szólt, érkezett egy hozzászólás, mely szerint Lucas meg tudta oldani, hogy minden fontos dolog a filmekből derüljön ki. Az ennek következtében kialakult diskurzus pedig elgondolkodtatott, ugyanis ez az állítás meglehetősen távol áll az igazságtól, mégis sokan így emlékeznek erre. A legjobb ellenpélda a klónhadsereg születése, mely annak ellenére, hogy az előzményfilmek egyik kulcseleme, a kánon és legendák tartalmakkal kiegészítve is egy rendkívül zavaros történet. A klónok támadása bedobja például Sifo-Dyas nevét, Lama Su ráadásul Obi-Wan mesterének nevezi őt (ami a Rendben betöltött rendfokozatára utal, de az átlag nézőt ez már önmagában eléggé összezavarja), majd egyáltalán nem fejti ki, hogy ki volt ő és mi a pontos szerepe ebben a képletben. És ez csak egy eleme a történetnek, mely rendkívül zavaros még akkor is, ha az ember utánaolvas. Pofátlan módon beszúrom ide egy, a témában készült korábbi, saját videómat, melyben a vonatkozó kiegészítő tartalmak egymással való ellentmondásaira is kitérek:
Miért emlékszik hát mindenki úgy, hogy annak idején minden happy és szivárvány volt? A válasz a nosztalgia mellett rendkívül egyszerű: A klónok háborúja. Amellett, hogy az előzményfilmeken nevelkedett rajongók alapjáraton is nyitottabban állnak ezekhez a filmekhez, mint az eredeti trilógián felcseperedett idősebb generáció (akik hasonló kritikákat fogalmaztak meg ezekkel az alkotásokkal szemben, mint amiket most a folytatásokról olvashatunk), érkezett egy animációs sorozat, mely hét évadot adott arra, hogy kitöltse a legfontosabb hézagokat, több mélységet adjon a karaktereknek és a köztük lévő kapcsolatrendszernek, valamint bemutassa egy komplett háború eseményeit, melynek csak az elejét és végét látjuk a filmekben. Természetesen egészen a kétezres évektől kezdve az akkori Bővített Univerzum is több fronton igyekezett bővíteni az előzmények történetét, ám ahogy arról fentebb írtam, értelemszerűen ezek sokkal kevesebb emberhez jutottak el, mint a mozgóképes alkotások (még úgy is, hogy az animáció is csak egy réteget tud megszólítani).
A folytatásfilmek világa ezzel szemben gyakorlatilag csak és kizárólag írott tartalmak formájában bővült. Számos, a filmekben ki nem fejtett kérdéskört bontogatnak a könyvek és a képregények, melyek egy sokkal szűkebb fogyasztói réteget céloznak meg, az ezen a rétegen kívül eső rajongók legnagyobb része számára pedig kifejezetten visszás mindez, hiszen számukra a Star Wars elsődlegesen egy filmes franchise. Noha volt a folytatásfilmek érájában is egy animációs sorozat, az Ellenállás, erről inkább jobb, ha nem beszélünk, mert finoman szólva sem azt a funkciót látta el, amit A klónok háborúja az előzményeknél, és minőségében is bőven hagyott kívánnivalót maga után.
Véleményem szerint a folytatásfilmek is megérdemelnék a saját, releváns témákat boncolgató animációs sorozatukat. Kezdve Luke akadémiájától és az Új Köztársaság politikai rendszerének, illetve hiányosságainak bemutatásával, Ben sötét oldalra fordulásával és csatlakozásával a Ren lovagokhoz, az ő mélyebb kifejtésükkel, az Ellenállás létrejöttének bemutatásával és a cselekmény kibontásával egészen a Skywalker koráig, ahogyan az történt A klónok háborúja és A Sith-ek bosszúja esetében. Valószínűleg így is évek kellenének hozzá, de ez lenne az, ami hosszú távon képes lehetne valamelyest rehabilitálni ezeket a filmeket, noha bármennyire fájó is ezt leírni, lassacskán az ezeken nevelkedett gyermekek is fiatal felnőttkorba lépnek, így lehet, hogy erre már túl késő. Mindez viszont, még ha utólagos foltozgatás is, sokkal több rajongóhoz juttatná el a válaszokat a legégetőbb kérdésekre, melynek révén noha maguk a filmek nem is lennének jobbak, mégis koherensebb érzete lenne a trilógiának a nagy egészhez viszonyítva. Majd talán egyszer.
A következő Star Wars-film viszont egy már jól ismert és jól bejáratott formátumot hoz el a nagyképernyőre A Mandalóri és Grogu képében.
