A 2025-ös Nobel-díjak bejelentése hétfőn vette kezdetét az orvosi-élettani kategóriával, amelyet Mary E. Brunkow, Fred Ramsdell és Shimon Sakaguchi nyert el a perifériás immuntoleranciával kapcsolatos kutatásaikért. Kedden a fizikai Nobel-díjat Michel H. Devoret és John M. Martinis kapták, akik egy elektromos áramkörben fedezték fel a makroszkopikus kvantummechanikai alagúteffektust és az energiakvantálást. Szerdán a kémiai Nobel-díjat is kiosztották: Kitagava Szuszumu, Richard Robson és Omar M. Yaghi a szerves fémvegyületek új keretrendszerének megalkotásáért részesültek az elismerésben.
Ma pedig az irodalmi Nobel-díj volt soron, amit a Svéd Királyi Tudományos Akadémia Krasznahorkai Lászlónak ítélt oda "látnoki erejű műveiért, amelyek az apokaliptikus terror közepette is megerősítik a művészet erejét". A döntés nemcsak a magyar irodalomnak, hanem a világ nyelvén megszólaló, határtalanságot kereső gondolkodásnak is ünnepe: huszonhárom év telt el azóta, hogy Kertész Imre 2002-ben átvehette ugyanezt az elismerést.
A gyulai születésű író 1977-ben jelentkezett először írásaival a Mozgó Világ hasábjain, és már ekkor megmutatta, hogy nem a könnyű történetek érdeklik, hanem az emberi lét mély, sokszor sötét struktúrái. Tanulmányait Szegeden és az ELTE-n végezte, ahol előbb jogon, majd magyar-népművelő szakon szerzett diplomát, de már az egyetemi évek alatt világossá vált számára, hogy az írás a valódi hivatása. A nyolcvanas évek közepén Nyugat-Berlinben töltött egy évet, és ezzel kezdetét vette az a vándorélet, amely azóta is jellemzi: Németország, Franciaország, Olaszország, Görögország, az Egyesült Államok és Kelet-Ázsia mind otthona volt egy időre.
Krasznahorkai művei sötét tónusú, hömpölygő mondataikkal és filozofikus látásmódjukkal váltak ismertté, ahogyan Susan Sontag fogalmazott, ő "az apokalipszis magyar mestere", akiben Gogol és Melville öröksége is ott él. Max Sebald szerint víziója "univerzális, és a kortárs irodalommal kapcsolatos minden kétségünket eloszlatja". Művei - köztük Az ellenállás melankóliája, a Sátántangó vagy a Seiobo járt odalent - nemcsak olvasmányélmények, hanem szellemi kihívások, melyek a lét abszurditását és a megváltás lehetőségét egyszerre boncolják - írja a Telex.
Nemzetközi díjak hosszú sora kísérte életművét: Németországban Az év könyve díját, Berlinben a Brücke Berlin-díjat, később az America Award életműdíjat és a nemzetközi Booker-díjat is elnyerte. A 2020-as években sem lassított: 2021-ben az Osztrák Állami Díjjal, 2022-ben pedig a Libri-díjjal ismerték el. Legutóbbi regénye, A Zsömle odavan 2024 elején jelent meg, és ismét bizonyította, hogy a szerző képes a magyar nyelvet univerzális költészetté emelni.
Krasznahorkai és Tarr Béla együttműködése a filmvilágban is legendássá vált. A Sátántangó, a Werckmeister harmóniák és A torinói ló nemcsak irodalmi adaptációk, hanem közös világlátásuk monumentális kísérletei.
