Alaposan nekiment a Collider Gail Simone jelenlegi Uncanny X-Men-sorozatának. A lap véleménycikke szerint az elmúlt két évben a Marvel egyik legfontosabb mutánsszériája fokozatosan belesétált azokba a történetmesélési csapdákba, amelyek ellen maga Simone évtizedeken át felszólalt. Ez különösen azért érdekes, mert Simone neve szorosan összefonódott a képregények női karaktereinek ábrázolásáról folytatott vitákkal. Még írói karrierje előtt, 1999-ben indította el a Women in Refrigerators oldalt, amely arra hívta fel a figyelmet, milyen gyakran ölnek meg, csonkítanak meg vagy fosztanak meg erejüktől női karaktereket pusztán azért, hogy egy férfi főhős történetét előremozdítsák.
A Collider szerint ehhez képest Simone Uncanny X-Menje meglepően régimódi megoldásokhoz nyúl. Az egyik legfontosabb kifogás Vadóc kezelése. A lap úgy látja, hogy az egykor önálló, tekintélyes vezetőként működő karakter túlságosan Gambit köré épül, miközben maga Remy folyamatosan látványos jeleneteket és különleges képességeket kap.
Ennek egyik példája Gambit Wyvern nevű átalakulása az Uncanny X-Men 32. számában. A képességet hosszú ideig vezették fel, a kritika szerint azonban maga az átváltozás végül inkább látványos pillanatként működik, mint egy gondosan felépített történetszál kifizetődéseként.
A cikk azt is kifogásolja, hogy több fontos X-Men háttérbe szorult. Küklopsz például jóval kisebb szerepet kap annál, mint amit a csapat történetében betöltött jelentősége indokolna, miközben Simone rengeteg időt fordít az új, fiatal mutánsokból álló Outliers csapatra. A Collider szerint velük az a legnagyobb probléma, hogy a történet nem építette fel őket eléggé ahhoz, hogy valóban átvegyék a figyelmet a régebbi szereplőktől. Még komolyabb kritikát kapott néhány kisebbségi karakter kezelése. A Collider különösen Monet St. Croix szerepét bírálja, akit a történetben ideiglenesen annak a Graymalkin nevű fogolytábornak a vezetésével bíztak meg, ahol mutánsokat tartottak bezárva. A lap szerint ez nehezen egyeztethető össze a karakter korábbi ábrázolásával, amelyben fontos szerepet kapott a szabadság és a bebörtönzéssel szembeni ellenállás.
Hasonló problémát látnak egyes párbeszédekben is. A kritika szerint ázsiai és roma karakterekkel kapcsolatban időnként olyan megjegyzések és helyzetek jelennek meg, amelyek kellemetlenül sztereotipikusnak hatnak. Példaként hozzák fel, hogy Logan a japán Deathdreamet "manga kölyöknek" nevezi, valamint Calico Pietro Maximoff-fal szembeni viselkedését is.
A Collider véleménye szerint mindez azért különösen csalódást keltő, mert az X-Men évtizedek óta a kirekesztés, az előítéletek és a kisebbségi lét egyik legismertebb szuperhősös allegóriája. Egy ilyen sorozatnál ezért különösen sokat számít, hogyan nyúl az író a különböző hátterű karakterekhez. A lap ugyanakkor nem kizárólag Simone-t teszi felelőssé. A kritika szerint a Marvel szerkesztőségének is nagyobb szerepet kellene vállalnia abban, hogy az egyik legfontosabb X-Men-sorozat világosabb irányt és következetesebb karakterábrázolást kapjon.
Ez természetesen egy véleménycikk álláspontja, nem valamiféle általános ítélet az Uncanny X-Men jelenlegi korszakáról. Az viszont jól mutatja, hogy Simone sorozata mennyire megosztóvá vált, hiszen egy olyan írót kérnek most számon a karakterábrázolás miatt, aki pályafutása jelentős részét éppen a képregények rosszul beidegződött kliséinek kritizálásával töltötte.
