A Gorillaz bejelentette, hogy 2026. március 20-án megjelenik kilencedik stúdióalbuma, a The Mountain, amely egyben az első kiadvány lesz a zenekar saját frissen alapított kiadójánál, a KONG-nál. A lemez első dala, a Sparks közreműködésével készült The Happy Dictator már elérhető.
Az anyag a londoni Studio 13-ban, Devonban, valamint Indiában és más nemzetközi helyszíneken - Los Angelesben, Asgabatban, Damaszkuszban, New Yorkban és Miamiban - készült. A producerek között a Gorillaz tagjai mellett James Ford, Samuel Egglenton, Remi Kabaka Jr. és Bizarrap is megtalálható. A lemez öt nyelven - többek között arabul, angolul, hindiül, spanyolul és jorubául - megszólaló felvételeket tartalmaz. A hivatalos kiadvány szerint a borító a banda kitalált tagjai, 2D, Murdoc Niccals, Russel Hobbs és Noodle indiai munkálatait örökíti meg, a hozzá tartozó vizuális anyag pedig könyv és 12×12-es nyomatok formájában is elérhető lesz.
A zenekar az albummal egy időben európai turnéra indul. A The Mountain Tour március 21-én rajtol Manchesterben, majd Glasgow, Cardiff és Dublin után a londoni Tottenham Hotspur Stadionban zárul június 20-án. Ez egy picit bosszantó, hiszen gyakorlatilag egy brit szigetek turnéről, nem pedig európai útról van szó, de annyi baj legyen.
A kiadó közleménye szerint a Gorillaz figurái ezúttal Indiában találtak inspirációt:
"hőseink hátat fordítottak a nemzetközi popsztárságnak, és a misztikus zenekészítés ritmusai között keresik útjukat a hegyek világában."
A 2010-es években a Damon Albarn alapított formáció kissé gyengébb lábakon állt, noha mindegyik lemezen volt egy-két olyan dal, amit szívesen előveszek, összességében a The Fall című lemeztől egészen a The Now Now albumig bezárólag nem alkotott igazán jót a banda. Ám a 2020-as The Song Machine Vol. 1 valami egészen különlegesre sikerült, majd a 2023-as, lo-fi pop ihletésű Cracker Island szintén eléggé odavert. A most kiadott új single, a The Happy Dictator kissé a zenekar szerény véleményem szerinti legjobb albumát, a Plastic Beachet idézi, miközben fellelhetők az utóbbi két album stílusjegyei is a hangzásvilág szempontjából. Így hát az album nagyon várós, bízom benne, hogy a többi dal is legalább ezt a minőséget fogja képviselni, noha az szinte biztos, hogy már-már értelmezhetetlen absztrakcióba fordulok dalok is lesznek a lemezen, ahogy gyakorlatilag mindig.
A tracklistet is közzétették, melyből nyilván egyelőre nem sokat lehet leszűrni, de a kollaborátorok listája azért segít kikövetkeztetni, hogy nagyjából mire számíthatunk:
- The Mountain (feat. Dennis Hopper, Ajay Prasanna, Anoushka Shankar, Amaan Ali Bangash and Ayaan Ali Bangash)
- The Moon Cave (feat. Asha Puthli, Bobby Womack, Dave Jolicoeur, Jalen Ngonda and Black Thought)
- The Happy Dictator (feat. Sparks)
- The Hardest Thing (feat. Tony Allen)
- Orange County (feat. Bizarrap, Kara Jackson and Anoushka Shankar)
- The God of Lying (feat. IDLES)
- The Empty Dream Machine (feat. Black Thought, Johnny Marr and Anoushka Shankar)
- The Manifesto (feat. Trueno and Proof)
- The Plastic Guru (feat. Johnny Marr and Anoushka Shankar)
- Delirium (feat. Mark E. Smith)
- Damascus (feat. Omar Souleyman and Yasiin Bey)
- The Shadowy Light (feat. Asha Bhosle, Gruff Rhys, Ajay Prasanna, Amaan Ali Bangash and Ayaan Ali Bangash)
- Casablanca (feat. Paul Simonon and Johnny Marr)
- The Sweet Prince (feat. Ajay Prasanna, Johnny Marr and Anoushka Shankar)
- The Sad God (feat. Black Thought, Ajay Prasanna and Anoushka Shankar)
Anoushka Shankar neve visszatérő az egész album során. Egy Angliában született, de egyébként indiai felmenőkkel rendelkező zenészről van szó, aki a szitár nevű hangszer művelője. Ha a zenekar által kiadott közlemény nem lenne elég, a The Happy Dictator dalszöveg-videója és a The Mountain cím egyértelművé teszi, hogy az album egyik elsődleges inspirációjául India, Nepál, illetve maga a Csomolungma szolgál, a szitár pedig egy hagyományosan erről a vidékről származó húros hangszer, melynek rendkívül egyedi, szinte éteri hangja van.
Így hát valószínűsíthető, hogy a szitár hangja nagyban meghatározza majd az album hangzásvilágát. Én személy szerint imádom, amikor egy nép tradicionális hangszereit modern zenei környezetbe ültetik át (lásd The HU, Bloodywood stb), a Gorillaz pedig mindig is a műfaji keveredés mestere volt, szóval kíváncsian várom, mit tartogat majd a lemez.
