Gengsztervilág: 2. évad, 1-4. rész kritika – új arcok, régi helyzetek

Egy sorozat életében a konzisztencia olyan kincs, amit nem érdemes elveszíteni. A nézők általában azért térnek vissza hétről-hétre, mert tudják mire számíthatnak, mit fognak kapni és azt is, hogy pontosan mikor fog leesni az álluk a látottaktól. Egy ügyes balett ez néző és alkotó között, akik kölcsönösen megegyeznek egymással, ahol az egyik fél nem pazarolja a másik idejét, míg a néző vállalja ennek a következményét.

A Gengsztervilág, hasonlóan más sorozatokhoz, elképesztően erősen nyitott, hogy az első évad nagyjából felénél kissé leeresszen. Sokszor úgy érződött, hogy az írók teljesen elvesztették a kontrollt a karakterek felett, viszont a Harrigan-család lassú hanyatlásának közepette, a dekadencia és a közösen épített örökségek széthullásának világában valahogy mégis jól állt ez a fajta "ügyetlen" megvalósítás. Sose volt biztos, hogy a következő rész során ki hal meg, ki marad életben és, hogy a Tom Hardy által alakított Harry mikor fut bele egy olyan problémába, amit még ő sem tud megoldani.

Éppen ezért a második évadnak nem csak bizonyítania kellett, hogy a kaotikus első évad cselekménye mögött egy amúgy komolyabb, összetettebb és végső soron felnőtt történet állt, hanem azt is meg kellett mutatnia, hogy a produkcióra semmilyen kihatással nem volt a Hardy és a készítők között kialakult dráma. Az első négy rész alapján úgy tűnik, hogy ez sikerült is, és kicsit nem is, de nem lenne túlzás azt sem kijelenteni, hogy bizonyos szempontból még furcsább lett minden, mint volt.

A cselekmény a Harrigen-házaspár szabadulását követően veszi fel a fonalat, akiknek ismét sikerül egy hatalmas konfliktus kellős közepébe csöppenie, hála bizonyos elvarratlan szálaknak. Harry lojalitása megremeg, Conrad továbbra is két tűz között kénytelen lavírozni, miközben az öreg gengszter háta mögött újabb hatalmi játszmák zajlanak a vértől mocskos trónért folyó küzdelemben.

A hűség ára

Az első évad kérdéskörei között főképp a kapcsolatok, kötelékek és a család szentsége szerepelt, viszont az egész cselekmény mozgatórugója mégis a hűség és annak fontossága volt. Anélkül ugyanis a szervezett bűnözés egyszerűen nem működhet, hisz mire menne egy magára bármit is adó gengszter olyan emberek nélkül, akik készek meghalni érte? Ezen téma ismét kulcsfontosságú szerepet kap a második évad során, azonban itt már többről van szó, mint holmi bűnözői "ki ha én nem" attitűdről, még akkor is, ha a sorozat ennek látszatát szeretné sejtetni velünk.

Az érzelmi szálak jobban elmélyültek, a karakterek sérültek és a szerzett sebeket magukkal hozták a folytatásba. A legnagyobb probléma, hogy ezen sebek sokszor fantom fájdalommal járnak, aminek okán a néző teljesen felszínesen tapasztalja meg azt, milyen lehet egy olyan élet, aminek minden áldott napja félelemben telik. Harry és felesége, Jan kapcsolata továbbra is zavaros, Kevin és Bella házassága a mélyponton, míg Conrad és Maeve látszólag el vannak, mint hal a vízben. A status quo tehát több esetben maradt ugyanaz, annak ellenére, hogy bizonyos határok átlépésre kerültek, de csak pont annyira finoman, hogy a néző számára ne legyen túl idegen minden.

A Gengsztervilág viszont soha nem jó emberekről szólt, épp ellenkezőleg. A sorozat legnagyobb ütőkártyája pontosan ez, ugyanis minden egyes olyan pillanatában amikor felhúz, emlékeztet rá, hogy itt mindenki bizony egy címeres rohadék, aki talán képtelen a javulásra. Ezek az emberek hírből sem ismerik a változást, ráadásul saját maguk sem akarják bevallani ha valami felett eljárt az idő, ami nagyon jól szemléltetésre kerül, akkor is, ha egyébként a szofisztikáltabb dráma sokszor felszínes szappanoperának érződik.

Nagyon érdekes kettősség figyelhető meg, amely pont annyira lavirozik a péntek esti, kikapcsolódás és a komoly, beleinvesztálódós krimi határmezsgyéjén, amennyire csak kell, még akkor is, ha inkább az első felé kacsingat a sorozat.

Két pofon, egy feles

A legnagyobb pozitívum mégis az, hogy az első évadhoz képest a folytatás már most több akciót és látványosabb karakter pillanatot kínál, mint elődje. Meglepően üdítő volt végre Conradot úgy látni, mintha ismét fénykorát élné, miközben Harry jelenetei újra erőteljes, tiszteletet parancsoló képsorok voltak a bazári akciózás helyett.

A legnagyobb probléma, hogy a folyamatos átverések, pár percnyi akciók és leszámolások tengerében sokszor el lehet veszíteni a fonalat, hogy éppen most ki kitől és mit akar, ami hatalmas baj egy olyan drámában, ahol a lojalitás, a kapcsolatok és a szálak ismerete nélkül a konfliktus nem működik. Nem is azzal van a baj, hogy nem felismerhetőek a különböző szereplők, hanem, hogy keveset látjuk őket ahhoz, hogy emlékezetesek maradjanak. Az első évad nagyon jól használta Richie Stevenson karakterét, aki bár egyértelműen az évad főgonoszaként tetszelgett, de mégis egy azonosulható és aktív szereplője volt a cselekménynek, míg a második évad esetében a fenyegetés inkább láthatatlan, szervezett és profi.

Bár lehet hozzá új és ismerős arcokat kötni, mégis egy ilyen jellegű, komolyabb problémát egy ötödik évadnál tudna elképzelni a néző, viszont egy másodikhoz képest ez nagyon nagy szintugrás, ami nem kifejezetten baj, szimplán csak érdekes döntés. Két narratív pofon után viszont mindig beugrik egy Prodigy-szám, hogy felpörgessen, és ez a végtelen körforgás elképesztően addiktív.

"Puskát kellett volna hoznunk ehhez a melóhoz"

A Gengsztervilág második évada tehát eddig nem váltja meg a világot, viszont hozza azt a szintet, amit az első is tudott. Olykor magabiztosan evickél, máskor kapálózik, néha pedig azt hinnénk, hogy mindjárt megfullad, de végső soron a sármja pontosan ebben rejlik. Csak úgy, mint a teljesen szociopata Harrigan-család, a Gengsztervilág is kiszámíthatatlan, eszelős és abszolút tébolyult. Irracionális, csapongó, de irtózatosan imádnivaló, legjobb pillanataiban pedig abszolút függőséget okoz.

Az első négy rész alapján viszont kijelenthető, hogy még csak egy pisztolyt sikerült felmutatni, a puska pedig vagy a csomagtartóban maradt, vagy már az asztal alatt áll, bekészítve, hogy egy félresikerült tárgyalás során telibe találjon. Azok számára, akik nagyon várták a visszatérést, nem fog csalódást okozni, mindenki másnak viszont érdemes várni még egy pár részt, hogy kiforrjanak a szálak, ugyanis ha épp egy olyan cliffhangernél szakad félbe a maraton, ahol legszívesebben lekaparnánk az arcunkat, akkor sajnos egy hetet várni kell még a folytatásra.

A Gengsztervilág 2. évada szeptember 21-én debütál a SkyShowtime-on, az új részek pedig hetente érkeznek majd.