Az Avatár a legfurcsább franchise a szórakoztatóipar történelmében. Michael Dante DiMartino és Bryan Konietzko eredeti sorozata, az Avatár: Az utolsó léghajlító generációkat nevelt fel, mégsem kapott valódi folytatást. A Korra legendáját én ugyan imádtam, de a mai napig élénk vita folyik a rajongók körében annak megítéléséről, közben pedig Aangot és barátait maximum képregények oldalain valamint jobb-rosszabb élőszereplős feldolgozásokban láthattuk viszont.
Ugyanakkor az utolsó léghajlító még 20 év távlatából is egy időtlen és feledhetetlen kalandot mesél el: olyan széria ez, ami nem félt vállalni a japán animációtól vett stílusjegyeit, felnőttként kezelni a nézőtáborát és nyíltan kimondani készítőinek üzenetét. A szakadatlanul érkező gyerekmesék tömegei nem törölték ki emlékezetünkből az Avatár csapatot, és annak rajongói még mindig éhezve várták kedvenceik visszatérését. Hogyan lennél képes folytatni valamit, amit mindenki ennyire szeret? Mi lesz az üzenet és mi lesz a célja a nagy visszatérésnek, amikor az eredeti történet mindenkinek mást jelent? Ezekre a kérdésekre kellett választ adnia Lauren Montgomery rendezőnek és a Tim Hedrick és Christopher Yost írói párosnak.
A triónak lehetősége nyílt együtt dolgozni Bryan Konietzkóval és Michael Dante DiMartinóval az új film, az Aang avatár: Az utolsó léghajlító kapcsán, és az alkotói folyamat során két út állt előttük: agonizálhattak azon, hogy hogyan csináljanak egy "méltó folytatást a rajzfilmtörténelem legismertebb legendájához" vagy írhattak egy jó kalandot, gyönyörű látvánnyal és produkciós minőséggel, hogy aztán megnézzék, képes-e bevonni még ez a régi tábort.
Szerencsénkre az alkotók az utóbbi mellett döntöttek.
Negyedik könyv - Levegő
Az eredeti sorozat során Aang kitanulta a víz, a föld és a tűz idomítását, és a különböző elemek a széria egyes évadait jelölték. Aang minden szezonban meglátogatta az adott nép otthonát, tanult kultúrájáról és elemének használatáról, de a levegővel nem különösebben foglalkozott, lévén az a saját eleme volt. A hősünk már jóval azelőtt elsajátította, hogy hogyan idegesítheti haverjait egy léggömbön röpködéssel, mielőtt a száz éves háború első csapása elindult volna. A Levegő Nomádok kultúrájáról szépen lassan, visszaemlékezések során hallhattunk, és ahogy haladt a sztori, úgy szoktunk hozzá a gondolathoz, hogy a légidomárok fénykora sosem tér már vissza. Az Aang avatár: Az utolsó léghajlító mindezt kidobja a kukába.
A széria után 13 évvel térünk vissza a világba, amikor is hőseink lefektették egy törékeny béke alapjait, és megágyaztak annak a társadalmi fejlődésnek, aminek eredményét a Korrában láthatjuk. Aang és barátai megmentették a világot, de a légidomárok hiánya továbbra is nyomasztja az utolsó túlélő lelkét, amíg meg nem pillantja a megváltás lehetőségét. Egy több ezer éve jégben várakozó idegen, Tagah (akinek hangját hibátlanul adta Dave Bautista) a kiszabadulása után egy varázsbotról mesél, amivel bárkit fel lehet ruházni a léghajlítás erejével, és aminek hála Aang megkaphatja, amit akar, vagyis visszahozhatja a világba a Levegő Nomádok kultúráját. A bot persze a világ másik végén, egy borzasztóan veszélyes helyen van, amit úgy kellene a csapatnak elérnie, hogy közben egy radikális, hajlító erő nélkül maradt banda kergeti őket a ugyanerre a nagy hatalmú ereklyére pályázva.
A történet során Tagah olyasmiket tanít Aangnak, amiket nem volt alkalma elsajátítani korábbi mestereitől, és tanulságos leckéket hagy a már felnőtt avatárra. Kapunk egy kis betekintést abba a kultúrába, amit az eredeti széria kénytelen volt elnagyolni, közben pedig lenyűgöző művészeti tálalásnak lehetünk szemtanúi.
Lennél a GS közösség tagja? Gyere a GS Party/Chat Facebook csoportba, dobj fel témákat, dumálj régi és új GS írókkal, olvasókkal!
A világ, amiért megéri harcolni
Aang útja elképesztő tájakon visz keresztül bennünket. Már az első 30 percben látunk ősöreg romokat, összeomló hegyoldalakat, tomboló hóviharokat és a szivárvány minden színében tündöklő fényáradatokat, ahogy az első csaták robbanásai betöltik a képernyőnket. Az Aang avatár talán nem olyan csillogó, mint egy Makoto Shinkai-produkció, de annyira messze sincs a Your Name és a Weathering with You látványvilágától, hogy ne lehessen egy lapon emlegetni őket. A pénz és a tehetség, amit a Paramount a film mögé pakolt, megjelenik a minden egyes megrajzolt képkockán. Az Avatár világa sosem volt ennyire élettel teli, és ez a karaktereknek is köszönhető.
Toph, Sokka, Katara és Zuko mind csatlakoznak a kalandhoz, és Aangal együtt megvalósítják az Avatár rajongók minden fanfictionjét. A tervezők hibátlanul rajzolták újra az immáron fiatal felnőtt korba lépett csapatot, és bár Aang haverjaira ezúttal viszonylag kevés reflektorfény vetül, amikor mégis rájuk figyel a történet, akkor mindent megkapunk tőlük, amit csak akarnánk. Talán Zuko a leginkább elhanyagolt szereplő, de tekintettel arra, hogy a sorozatnak ő volt a másodlagos főszereplője, ezúttal nem haragszunk annyira, hogy neki kevés látványos jelenetet jutott. Sokka és Toph ugyanakkor hozzák, amit várunk, mivel mindketten egyenlő mértékben szolgáltatják a humort és az állejtő akciót. Az egész film tele van egyébként lenyűgözően kreatív harcjelenetekkel, melyek itt-ott emlékeztettek az elmúlt 5 év shonenjeinek legnagyobb pillanataira. Ez dicséret, és nem kritika, hiszen az eredeti Avatár sem volt szégyenlős az inspirációi kapcsán, és az egész franchise egyébként is egy nagy amerikai tisztelgés a japán sztorik legjei előtt. Ez most sem változott.
A történet írói ezúttal egy picit elegánsabban kezelték mese üzenetét is. Az eredeti széria folyton fejbe vágott bennünket a békéről és összefogásról szóló sztorijaival, de az gyerekeknek szólt, így nem is lett volna érdemes elbújtatni a lényeget. Az Aang avatár az azon felnőtt, mostanra idősebb nézőkhöz beszélt, így nem is néz a kamerába, amikor a továbblépés fontosságát helyezi a lelkünkre. A békét megteremteni sem egyszerű, de ha az megszületik, akkor választ találni arra, hogy "oké, de mi jön most", talán még annál is nehezebb. Az utolsó léghajlító persze megleli a saját válaszát, és reméli, hogy a közönsége be tudja fogadni azt, miközben ismét végignézi, ahogy gyerekkorának hősei újra elbúcsúznak. Az Avatár világa most lép a következő fejezetébe, de Aang és csapata talán dolgoztak már eleget. Én is hajlandó vagyok hagyni a csapatot pihenni, már ha a világ soron következő történetei is megkapják majd ugyanazt a törődést és gyártási minőséget, amivel ezt a produkciót is megáldották. A Paramount magasra rakta a lécet saját magának, ezt pedig nem lesz egyszerű megugrani.
