A South Park közel harminc éve abból él, hogy senkit sem hagy békén. Trey Parker és Matt Stone sorozata mindig is akkor működött a legjobban, amikor nem választott kényelmes oldalt, hanem egyszerűen nekiment mindenkinek, aki túl komolyan vette magát. Liberálisoknak, republikánusoknak, vallási csoportoknak, techcégeknek, celebeknek, Hollywoodnak, a saját csatornájának, és persze magának Amerikának is. Most viszont Parker szerint furcsa helyzet állt elő: a South Parknak elvileg az lenne a dolga, hogy ő legyen a bolond az udvarban, csakhogy Donald Trump amerikai elnök szerinte épp ezt a szerepet próbálja magára húzni. Parker és Stone a 19. Television Academy Honors alkalmából készített videós megszólalásban beszéltek arról, hogyan látják ma a South Park szerepét. Parker szerint a sorozat története során mindig volt valamilyen csoport, amely meg akarta mondani, mit lehet és mit nem lehet kimondani. Ez a csoport hol balról, hol jobbról érkezett, de a feladatuk szerintük sosem változott: ők azok, akiknek ki kell figurázniuk a közéletet. Csakhogy Parker úgy fogalmazott, most van egy elnökük, aki azt hiszi, neki kell a jokernek lennie.
Ez a mondat elég jól összefoglalja, miért fordult rá ennyire erősen a South Park a Trump-korszakra a legutóbbi évadokban. Matt Stone szerint nem arról van szó, hogy hirtelen más sorozatot akartak csinálni, hanem arról, hogy reagálniuk kellett arra, ami körülöttük történik. A 27. és 28. évadban ezért került be hangsúlyosan Trump, Jézus, a keresztény nacionalizmus és az amerikai politika jelenlegi állapota. Stone szerint ezzel azt akarták jelezni, hogy tetszik vagy sem, ez a South Park, és senki nem mondja meg nekik, mit csináljanak. A 27. évad nyitánya ennek megfelelően nem finomkodott. A South Park két év kihagyás után tért vissza hagyományos epizódokkal, és rögtön az egyik legdurvább politikai évadnyitót szállította. Trump fő antagonistaként jelent meg, a sorozat pedig a rá jellemző alpári, abszurd és látványosan provokatív módon vitte be a politikai szatírát a cselekmény közepébe. Nem háttérpoénként használta az elnököt, hanem a popkultúra egyik állandó, mindent elnyelő szereplőjeként.
Parker korábban a New York Timesnak is hasonlóan magyarázta a döntést. Szerinte nem azért lett ennyire politikus a South Park, mert ők hirtelen politikai sorozatot akartak gyártani, hanem mert a politika maga vált popkultúrává. A kormány, a podcasterek, a TikTok, a YouTube és a közéleti cirkusz ma már ugyanabban a figyelemgazdaságban versenyez, mint a filmek, sorozatok vagy celebek. A South Park pedig mindig is azt figurázta ki, ami épp az emberek arcába mászik. Ezért érdekes Parker "jokeres" megjegyzése. A South Park alkotói nem pusztán azt mondják, hogy Trump nevetséges vagy támadható politikai szereplő. Inkább azt állítják, hogy megváltozott a szatíra helyzete. Régen a komikus állt kívül a hatalmon, és onnan lőtte a poénokat. Most viszont maga a hatalom is folyamatosan szerepel, provokál, túllicitál, mémeket gyárt, botrányt kelt, és úgy viselkedik, mintha neki is ugyanaz lenne a dolga, mint a komikusnak: uralni a figyelmet.
Ez a South Park számára egyszerre lehetőség és probléma. Lehetőség, mert egy ilyen közeg bőséges alapanyagot ad a szatírához. Probléma, mert egy olyan világban, ahol a politika eleve karikatúraszerűen viselkedik, egyre nehezebb túlzásba vinni a túlzást. A sorozat mindig abból élt, hogy a valóság abszurditását még egy fokkal feljebb tekerte. Most viszont sokszor már a hírek is South Park-jelenetnek tűnnek. Parker és Stone ettől még láthatóan nem hátráltak meg. A legutóbbi évadokkal inkább azt üzenték, hogy ha a politika popkultúra lett, akkor ugyanúgy bánnak vele, mint bármelyik másik popkulturális jelenséggel. Nem tisztelettel, nem óvatosan, nem pártpolitikai kampányként, hanem kíméletlen, ízléshatárokat nem különösebben kereső South Park-módra.
A kérdés persze az, hogy ez ma mennyire működik. A South Park mindig megosztó volt, de most olyan politikai közegben szólal meg, ahol minden poénból azonnal identitásháború lehet. Parkerék válasza erre láthatóan az, hogy pontosan ezért nem fognak visszavenni. A saját szerepüket továbbra is a zavarkeltő udvari bolond szerepében látják, csak most már azt is ki kell mondaniuk, hogy szerintük az elnök is ugyanarra a porondra állt be.
