Az internet markáns térnyerésének és annak hála, hogy a hazai kereskedelmi tévétársaságok is hajlandóságot mutattak amerikai produkciók megvásárlására, az ezredfordulótól a sorozatok egyik nagy felvirágozása kezdődött Magyarországon. Ez már nem a Dallas-éra, hanem egy olyan, tévérajongóknak kedvező médiapiaci időszak volt, amikor a különböző kereskedelmi tévék reklámokkal egy órás sorozatadagokkal próbálták egymással versengve kielégíteni a gyorsan függővé váló nézőket. Ez az az időszak, amikor mindannyian rácsavarodtunk a Doktor House-ra (House MD), a Szökésre (Prison Break), közösen gyártottunk a netes fórumokon az elméleteket a Lost - Eltűntek kapcsán, mielőtt még egyáltalán tudtuk volna, mi az a Reddit, és könnyed szórakozás reményében léptünk be a Lila akác közbe elmerülve a vártnál sokkal szövevényesebb Született feleségekben (Desperate Housewives).
Ebbe a környezetbe robbant be húsz évvel ezelőtt mindannyiunk kedvenc, jólelkű sorozatgyilkos pszichopatája (vagy szociopatája, majd kiderül), Dexter is.
Egy jóravaló sorozatgyilkos
A 2006 októberében indult sorozat egy morális szürkezónában élő, helyszínelő-vérnyomelemző történetét meséli el, aki ugyan képtelen ellenállni gyilkos vágyainak, az ölés iránti késztetést kizárólag saját (illetve apja) szabályrendszere szerint elégíti ki. Így lett a bűnöket megúszó szörnyetegek kiiktatását zászlójára tűző Dexter (Michael. C. Hall) a világ alighanem leginkább jóravaló sorozatgyilkosa.
Éveken keresztül láthattuk, hogy hogyan küzd meg a saját belső sötétségével, illetve enged neki, hogyan próbál időnként igazán társra és családra vágyó emberré válni, máskor pedig hogyan veti alá az egész lényét annak a késztetésnek, amit józan pillanataiban véleményes morális kódjával racionalizál, végső soron viszont csak pszichopata létének brutális megtestesülése.
Dexter elé változatos mellékszereplők tartottak az évadokon keresztül tükröt. Először a testvér, Debra Morgan (Jennifer Carpenter) volt a reflexió fő forrása, majd a történet bonyolódásával és Dexter emberi oldalának felülkerekedésével a későbbi feleség Rita (Julie Benz). Az utolsó évadra eljutottunk oda, hogy főhősünket Dr. Vogelén (Charlotte Rampling), a gyakorlott neuropszichológus szemén keresztül nézhetjük. A legalábbis ingadozó minőségű, a rajongókat sokszor felbosszantó évadok végül nem csak a tévétörténelembe vonultak be, de a tudományos életben is elnyerték a jól megérdemelt helyüket.
Romantizálni a pzsichopatát
Már a 2010-es évek elején jelentek meg tudományos szaklapokban publikációk, hogy megnőtt a társadalom érdeklődése a különféle pszichopátiák (kóros mentális állapotok, személyiségzavarok akár az empatikus, akár a szociális készségek hiányából fakadóan) irányába. Azt nehéz megmondani, hogy a CSI-hatásból adódó megugró számú krimisorozatok, a true crime történetek vagy a Dexterhez hasonló fikciós antihős-drámák az okozói ennek, vagy egyszerűen a filmesek ismerték fel az igényt, és az ilyen témájú sorozatdömping csak következménye a felkorbácsolt érdeklődésnek. Bárhogy is alakultak az oksági összefüggések, az egészen bizonyosnak tűnik, hogy a Dexter-féle jószándékú és könnyen empatizálható "hősök" hozzájárultak ahhoz, hogy a különféle pszichopátiákról ne feltétlenül a tudományos szinten elfogadott kép alakuljon ki a társadalomban. Ugyan összességében ezeket a kórokat veszélyesnek, sőt egyenesen gonosznak is tartják laikus körökben, ami önmagában sem egy mindenkor igaz állítás, ezekhez a vélekedésekhez az az egyértelműen hamis tévhit is társul, hogy a mentális zavarral élő ember könnyedén tudja befolyásolni a kórság aktuális manifesztációját a hétköznapokban.
A popkultúra hatását egyébként olyannyira nem tartották elhanyagolhatónak, hogy a 2000-es és a 2010-es években sorra jelentek meg tanulmányok arról, hogy a pszichopátiákhoz társult vélt és valós prekoncepciók miatt az amerikai bíróságokon jóval nagyobb számban születtek elmarasztaló ítéletek azokban az esetekben, amikor az elkövető kapcsán felmerült valamiféle, itt is tárgyalt személyiségzavar. Izgalmas (bár talán még inkább ijesztő) változás a 2020-as években az a trend, hogy a történelemben már sokadszor, de ismét megjelent az a hangos kisebbség, amely képes romantizálni a mások életét veszélyeztető elmezavart - elég csak az egészen aktuális Lindsay Clancy ügyre gondolni. Mert ugyan az orvosi szempontokból is bizonyosnak tűnik, hogy sokszor a pszichopátiák legtöbbször konkrét agyi anatómiai struktúrák (az agy mélyén elhelyezkedő amigdala és az elülső régiót elfoglaló homloklebeny) defektusaihoz társulnak, ebből adódóan olyan betegségnek tekinthetők, melyeket aligha lehet felróni a páciensnek magának, attól még sok esetben a társadalomra veszélyes tényezőkről beszélünk. Felmerül tehát a kérdés, mennyiben járul hozzá a "jólelkű" pszichopata képe, Dexter maga, a pszichopátiák társadalom részéről való félreértelmezéséhez.
Egy hosszasan elemezhető személyiségzavar
A 8 évadot megélt Dexter kellő ideig tartott, hogy megpróbáljon reagálni a körülötte kialakuló, időnként tudományos diskurzusra is. Az utolsó évad történetének szakértője, a pszichiáter Dr. Evelyn Vogel karaktere mélyen tudományos alapokon próbálta boncolgatni Dexter elméjét, a pszichopátiát, ami elkerülhetetlennek tűnik az esetleges anatómiai deformitások és biológiai determinációk talaján. 2019-ben Vogel meglátásaiból és Dexter reakcióiból olyan tudományos publikáció is született, ami nem kisebb helyen jelent meg, mint az American Journal of Criminal Justice-ban.
Dexter Morgan személyiségzavara hosszasan elemezhető. Nem pusztán az empátiahiányra épülő antiszociális pszichopátiája vizsgálható, de a kiindulási alapot adó gyermekkori traumája is (anyja meggyilkolását kellett végignéznie), ami poszttraumás stresszreakciót triggerelő faktorként tartható számon. Dexter apja pedig, amikor gyermekének a saját maga által kitalált szabályrendszerét tanította, mellyel Dexter kóros mentális állapotát próbálta egy funkcionáló mederbe terelni, tulajdonképpen fejlődéslélektani módszertant, egyfajta kondicionálást alkalmazott.
Pszichopata vagy szociopata?
De akkor végül kiderül-e, hogy Dexter pszichopata vagy szociopata? Számít ez valójában? A pszichiátria tudománya mindkét mentális állapotot az antiszociális személyiségzavar alá sorolja, és betegségkódja tulajdonképpen csak ennek van, maga a pszichopata és a szociopata megjelölés a kórnevezéktanban nem szerepel. Leíró jelleggel viszont beszél róluk a tudomány, sőt határozott különbséget is tesz közöttük. A pszichopata ez alapján egy genetikailag kódolt és előre meghatározott kóros személyiségtípus, az anatómiai struktúrák deformitása itt egyértelmű, míg a szociopata születéséért alapvetően inkább a környezeti hatások a felelősek. Dexter gyermekkori traumája inkább az utóbbit támogatja, a sorozatban is gyakran emlegetett biológiai determináltság viszont az előbbit. Ahogy a hidegvér és a rendkívül precíz magatartás is. A pszichopaták külsőre is megnyerőek, intelligensek, időnként ráadásul hiába hiányzik belőlük az empátia, az érzelmeket is kiválóan tudják eljátszani. A szociopata ezzel szemben teljes káoszban él, nehezen marad egy helyben, nem bír tervezni, nem lehet rá számítani. Spontánok és kiszámíthatatlanok, de valamivel több valódi és nem csak patikamérlegen adagolt, megjátszott érzelemmel rendelkeznek. Mindezek alapján Dexter kórisméjéhez érdemes lenne talán egy egész pszichiátriai konferenciát összehívni.
A sorozat pedig nem csak pszichológiai, illetve pszichiátriai szempontból, hanem más medicinális oldalról is a pontosságra törekedett. Dexter maga is valamiféle orvosi tanulmányokat folytatott, és bár a különböző epizódok időről-időre esnek némi önellentmondásba azzal kapcsolatban, hogy meddig jutott tanulmányaival, a korbonctanos patológus kolléga többször egyenrangú partnerként viselkedik vele. Még úgy is, hogy alapvetően a vérfröccsenés mintázatának analízise sokkal inkább merül fel, hogy inkább fizikai ismereteket igényel, mintsem orvosit. A gyilkosságok kapcsán viszont láthatóak Dexter mély anatómiai ismeretei, ahogy például az is többször elhangzik, és hősünk farmakológiai tudását feltételezi, hogy áldozatait egy erős szintetikus opioiddal, az etorfin-hidrokloriddal kábítja el. Ennek dozírozása extrém precizitást igényel, hiszen leginkább nagytestű állatok altatására használják, és az ember számára már mikrogrammos dózisban is gyors légzésbénulást okoz. Lónyugtató, szokták mondani a ketaminra. Nos, ez a cucc inkább az elefántokra jó.
Betegség szerencsés végkimenetellel
A Dexter talán már inkább szomorú, bár szerencsés kimenetelű orvosi vonatkozása viszont nem a sorozatban, hanem Michael C. Hall valódi életében lelhető fel. 2009 végén, a negyedik évad forgatása alatt diagnosztizálták a színészt Hodgkin-limfómával, ami egy hematológiai betegség, a nyirokrendszert érintő rosszindulatú daganatos kór. Hall meggyógyult belőle, de ehhez kemoterápia kellett, melynek hatásait, így a hajhullást és magát a betegséget is még egy sapkával a 2010-es Golden Globe díjátadón el tudta titkolni. Az eseményem megkapta a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat, a soron következő évadot pedig parókában forgatta.
Michael C. Hall betegségének a története boldog véget ért, ennél sokkal ellentmondásosabb lett a Dexter utolsó évadjának záróepizódja. A világtól visszavonult favágó-sorozatgyilkos képe sokak tetszését nem nyerte el, pedig alapvetően egy mentális állapotát és annak megváltoztathatatlanságát felismerő pszichopátiával élő személy ritka racionális döntéseként fogható fel. Tudományos oldalról egyfajta megoldás a nehezen megváltoztathatóra, az átlagember számára pedig reményt adhat a saját démonaival való küzdelemben. És ehhez még a Dexter azóta elkészült három spinoff, illetve testvérsorozatára sem volt feltétlenül szükség. Viszont, ha nosztalgiázni akarunk a 2000-es évek sorozatérájával, az eredeti széria bátran elővehető most is. Talán épp "ma van az az este."
A Dexter és folytatásai jelenleg a SkyShowtime-on érhetőek el.
