Flash – A Villám kritika - Keaton sem menti meg

|

Hiába dicsérték korábban annyian a Flash mozit, sajnos a produkció végül középszerűségbe és CGI-borzalomba fulladt annak ellenére is, hogy a maga módján megvannak a szórakoztató pillanatai.

Biztosan akadnak olyan DC-rajongók, akik az elmúlt években már ott tartottak, hogy sosem fog elkészülni ez a film, annyi minden hátráltatta a Flash - A Villám bemutatóját. Korábban is voltak tervek arra, hogy nagyvászonra viszi a Warner ezt a népszerű DC-s karaktert, végül aztán 2014-ben be is jelentették, hogy készül a film, ami a DC Extended Universe, vagyis a DCEU része lesz. Ekkor még 2018-as bemutatóval számoltak, de folyamatosan cserélődtek a potenciális alkotók, a bemutató dátuma pedig csak csúszott és csúszott. Végül aztán 2021 áprilisában elindulhatott a forgatás, ami ugyanezen év októberében be is fejeztek. Most nem fogunk külön kitérni az Ezra Miller körül kirobbant botrányokra, de nyilván ez is alaposan megnehezítette a marketingesek dolgát, és a stúdió fejesei is örömmel vártak a premierrel addig, amíg már nem Miller ügyes-bajos dolgaival van tele az egész világsajtó.

Közben a pandémia is csúnyán kirúgta a filmipar lábát, a különböző vizuális effektusok összekalapálásának pedig nagyon sok idő kellett, ezért még tovább csúszott a Flash-film és egyébként az Aquaman and the Lost Kingdom bemutatója is. Utóbbi amúgy idén decemberben kerül majd a mozikba, de a Flash - A Villám megtekintése után csak reménykedni tudunk abban, hogy a második Aquaman-film esetében tényleg lesz is értelme ennyi extra időt rááldozni a projektre, Flash esetében ugyanis kár szépíteni a dolgot, a mozi több sebből is vérzik, de a legszembetűnőbb az, hogy egy valódi CGI-katasztrófáról van szó. 

Az alapokkal nincsen baj

A történet alapvetéseit jól ismerhetik a DC Comics kiadványainak olvasói, vagy akár azok, akik szeretik a DC animációs filmjeit. Geoff Johns 2011-es képregénye, a Flashpoint alapján ugyanis már 2013-ban elkészült a Az Igazság Ligája: A Villám-paradoxon című rajzfilm. Andrés Muschietti mozifilmje ezekből csak az alapkoncepciót vette át: az Ezra Miller által alakított Barry Allen, azaz Flash pontosan az az esetlen, szeleburdi figura, ahogy a korább DC-filmekben megismerhettük őt. Sőt, ezúttal talán még egy kicsit szerencsétlenebb is, mint korábban. Rádöbben azonban, hogy képes visszafelé futni az időben, ezzel tulajdonképpen megvalósíthatja az időutazást, és így akár ki is javíthatja a múlt hibáit. Megmentheti például édesanyja életét, akit kiskorában veszített el, és egyúttal megmentheti apját, akit tévesen az anyja meggyilkolásáért ítéltek el. Hiába próbálja meg Ben Affleck Batmanje lebeszélni a dologról, Barry végül csak megpróbálkozik a múlt átalakításával, ezzel azonban teljesen átformálja a világot.

Egy olyan univerzumban találja magát, ahol elvileg nem léteznek metahumánok, szembejön vele saját fiatalabb énje, és mindezek tetejében a gonosz Zod tábornok épp most készül terraformálni a Földet, ezáltal megölni több milliárd embert. Ez az új világ sem maradt azonban teljesen szuperhősök nélkül: színre lép Michael Keaton, aki az 1992-es Batman visszatér után ismét Gotham megmentőjévé válik, illetve bemutatkozik egy új Supergirl. Igen, ezen az alternatív idősíkon nem jön hirtelen Superman, és teszi helyre a dolgokat, valamint rendezi át Zod tábornok fizimiskáját, épp ezért kell hőseinknek összefogniuk, és megoldaniuk helyette a problémát. 

A Flashpoint nem véletlenül lett kultikus képregény, az említett animációs filmet is okkal szeretik annyian. Ez egy jó történet, amiből igaz, hogy sok kulcsfontosságúnak tekinthető részlet kimaradt a mozis adaptálásnál, de még így is egy alapjaiban érdekes sztoriról van szó. Nem véletlen, hogy képregényes fronton most épp mindenki a multiverzumhoz nyúl, ez egy közel kifogyhatatlan ötletforrás, amivel tudni is kell élni. Ez az első pont, ahol botladozni kezd a Flash - A Villám.

A humorvonaton nincsen fék

Kezdjük ott, hogy a multiverzum létrejöttére, az időutazásra és a pillangóhatás által létrehozott párhuzamos idősíkokra egy olyan magyarázatot kapunk, ami után elég sokan kezdenek majd el pislogni azok közül, akik már legalább egy időutazós filmet láttak életükben. Szerencsére nem is tölt el sok időt a film a magyarázkodással, így a néző is hajlamos ezen gyorsan és engedékenyen átugrani, és inkább a cselekményre koncentrálni. 

Emlékeztek még a régebbi DC-filmekre, a Zack Snyder korszakra, és annak kényszeredetten komor, sötét hangulatára? Elég sokan épp ezeket a vonásokat szerették a filmekben, aztán a stúdió inkább a váltás mellett döntött, és jöttek a könnyedebb mozik. Az új irány korai képviselői, az Aquaman-film és az első Shazam még tényleg működtek, jó volt látni, hogy a DC is mer viccelni. Csakhogy átestünk végül annak a bizonyos lónak a túlsó oldalára, ennek hála lett egy követhetetlen, eszetlen katyvasz a Shazam! Az istenek haragja, és bizony az a helyzet, hogy a humor terén a Flash - A Villám is ebbe a sormintába illeszthető be. Annyi kellemetlen egysorost és főleg olyan sok altesi viccet kapunk, hogy azt még egy Marvel-mozi is megirigyelné. Biztosan lesznek, akik jókat kacagnak az ilyen vicceken is, de ugyancsak nem kevés néző számára valószínűleg ez már bőven átmegy egy határon. Idétlenségből tehát nincs hiány, a sztori messze nem olyan erős, mint az eredeti képregényben, de az igazi gyomrost az a CGI viszi be, ami miatt elvileg ennyit kellett várni a filmre.

Nem akarsz lemaradni semmiről?

Rengeteg hír és cikk vár rád, lehet, hogy éppen nem jön szembe GSO-n vagy a social médiában. Segítünk, hogy naprakész maradj, kiválogatjuk neked a legjobbakat, iratkozz fel hírlevelünkre!


Nem kevés jelenetben a Flash - A Villám úgy néz ki, mintha egy videojáték átvezetőjét bámulnánk, csak épp nem egy mai, új generációs konzolra, vagy csúcs PC-re megjelent címét, hanem egy 2013-as játék átvezetőjét. Komolyan az ember már a PS4-es kontrollert kezdi el keresgélni a moziteremben a szék alatt, annyira idejétmúlt és egészen egyszerűen csúnya a Flash. Külön rombolja az élményt az, hogy a karakter szuperképességéből adódóan ezeket a vizuális bűncselekményeket lassítva, jó sokáig nézhetjük. 

Volt a 2016-os X-Men: Apokalipszisben egy jelenet, melyben Higanyszál elég menőn kimentette az X-Men kúria teljes diákseregét egy robbanás kellős közepén. Hasonló jelenetsorral indul a Flash-film is, itt viszont botrányos CGI-t, és egy halom olyan bénán animált műcsecsemőt kapunk, hogy tényleg nehéz megérteni, erre miért és hogyan bólintott rá a Warner. Már túlzottan spoileres vizekre merészkednénk, ha elkezdenénk boncolgatni, milyen jeleneteknél volt még kotvány az animáció, szóval legyen elég annyi, hosszú, valóban nagyon hosszú ideje nem láttunk olyan szuperhősfilmet a moziban, ami annyira rossz GGI-t kapott volna, mint a Flash - A Villám.

Azért messze nem tragikus a helyzet

Akadnak persze pozitívumok is, melyek közül az első helyen egyértelműen Michael Keaton szerepeltetése áll. Világosan látszik, hogy Keaton nagyon boldog volt, amiért újra denevérgúnyába bújhatott, ezt pedig meg is hálálta a klasszikus filmeket idéző játékával. Külön vicces egyébként, hogy a messze legjobb és leglátványosabb akciójelenetek is a 71 éves színészhez kapcsolódnak, és nyilván szó sincs arról, hogy ő osztotta volna a pörgőrúgásokat, de itt még az animációval sem volt gond. 

Nem lehet rosszat mondani a Supergirlt alakító Sasha Calle-re sem, de ez egészen egyszerűen azért van, mert az írók elfelejtettek akár csak minimális személyiséget alkotni neki, konkrétan nulla másodperc alatt hoz teljesen ellentétes döntéseket a karakter, kár bármiféle logikát is keresni a tetteiben. Ettől függetlenül nem volt gond Calle játékával, még akár ki is lehetne egy későbbi filmben bontani a karakterét, de erre nem lesz lehetőség, az már most látszik, hogy hiába forgatta fel teljesen a Flash - A Villám az eddig felépített DC filmes univerzumot, James Gunnék nem innen fogják folytatni a történetmesélést. 

Mindez egyébként érződik magán a filmen is. Hiába formálódik a szemünk láttára a nagy DC-s multiverzum, a lezárás pontosan annyira súlytalan, hogy az ember ne is akarjon folytatásban reménykedni. Tényleg olyan az egész film, mintha minden mindegy alapon ugrottak volna neki az alkotók, holott a valóság az, hogy nem kevesen pakoltak bele tetemes mennyiségű munkát a moziba, összesen 45 író vett részt a forgatókönyv kidolgozásában valamilyen formában az évek során, a pótforgatásokra is elég sokat költött a stúdió. Még olyan, később nem épp költséghatékony döntéseket is meghoztak, mint Henry Cavill cameója, amiért elvileg 250 ezer dollárt fizettek a színésznek, végül azonban teljesen kivágták a filmből ezt a jelenetet, mikor kiderült, hogy mégsem Cavill-lel képzelik el a jövőt, és Gunn új DC univerzumában már egy teljesen más Supermannel fogunk találkozni.

Ezra Miller csak pont annyira idegesítő, mint amennyire a szerepe, illetve szerepei elvárják, Michael Keaton jelenléte igazi csemege a rajongóknak, és nem titok, hogy kapni fogunk azért egy csomó mókás vagy épp szívmelengető cameót, ezek miatt nem vétek beülni a Flash - A Villámra. Azok viszont, akik itt és most várták volna a DC moziverzum teljes és látványos átalakulását, valamint azok, akik tisztességes CGI-t várnának el egy DC-mozitól, sajnos csalódottan jönnek majd ki a vetítőteremből. Az pedig, hogy James Gunn szerint miért ez minden idők egyik legjobb szuperhősös filmje, és miért áradoztak róla annyian, sőt elvileg miért volt abszolút pozitív a fogadtatása a tesztvetítéseken, egészen érthetetlen. 

Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Ne maradj le a legfontosabb hírekről! Engedélyezd az értesítéseket, cserébe elsőként tudod meg, ha bejelentik a Half-Life 3-at! (Nem spamelünk, becsszó!)