A '93-as Super Mario Bros. film hírhedten elrugaszkodott volt a játékoktól, de kevesen tudják, hogy az eredeti forgatókönyv még ennél is messzebb állt volna a Nintendo világától. A Los Angeles Times szerint Barry Morrow, az Esőember (Rain Man) Oscar-díjas írója dolgozott az első verzión, és az ő ötlete egy teljesen valóságos, drámai történet volt, amelyben Mario és Luigi nem másvilágok között ugráltak, hanem egy érzelmes sztoriban tanulták meg újra értékelni egymást.
Morrow koncepciója szerint a film a játékok előzménye lett volna, egyfajta "Drain Man" - így csúfolták a stúdión belül, utalva a Rain Manre, vagyis az Esőemberre és a testvérpár vízvezetékszerelő szakmájára. Mario lett volna a felelősségteljes, kissé cinikus báty, Luigi pedig az érzékeny, álmodozó öccs, akinek valamilyen mentális nehézsége van. Az egész történet a valóságban játszódott volna, mindenféle fantasy elem nélkül, és csak a végén utalt volna arra, hogy a két testvér egyszer majd átlép egy másik világba.
A stúdió azonban gyorsan rájött, hogy ez nem az a kalandfilm, amit a Nintendo-licenc megérdemel. A producerek inkább valami látványos, E.T. vagy Szellemirtók-szerű blockbusterre vágytak. Később több író is próbálkozott - köztük a Flintstone család és a Richie Rich forgatókönyvírói -, de az irány csak akkor állt össze, amikor a Max Headroom alkotói, Annabel Jankel és Rocky Morton előálltak a dinoszauruszok által lakott alternatív dimenzió ötletével. Ez lett a végül leforgatott, bizarr, cyberpunk hangulatú Super Mario Bros., ami később kultfilmmé vált, de a kasszáknál és a kritikáknál is megbukott.
Ma már furcsán hangzik, de könnyen lehet, hogy a valóságban játszódó, megható testvérdráma legalább annyira elidegenítette volna a rajongókat, mint az acélvárosban játszódó dinoszaurusz-sztori. Az viszont biztos, hogy kevés videójáték-adaptáció járt ennyit a két véglet között, mielőtt a nézők elé került volna.
Semmi spam, csak napi 2-3 értesítés Viberen, hogy képben maradj a játék- és filmvilág, a geek kultúra legérdekesebb híreivel.
