A Five Nights at Freddy's egy igazi jelenség volt a 2010-es évek közepén, nem csoda hát, hogy mindkét, a franchise-ból készült film meglehetősen sikeres lett. Az első film még alapvetően jól is sikerült. A játékok egyik jellemzője az, hogy narratív történetük nem igazán van, inkább elszórt információk alapján lehet inkább egyfajta lore-t összerakni eseményekkel, de azoknak még csak a pontos időrendje sincs tökéletesen tisztázva. Ehhez képest az első film egészen vállalható módon jelenítette meg az első játék fő elemeit és építette be azokat egy olyan sztoriba, aminek narratív szempontból is van legalább valamennyi értelme.
A második rész viszont egy kicsit elszállt. Amellett, hogy az első filmmel szemben megfogalmazott kritikát, miszerint nem volt elég félelmetes, igyekezett orvosolni, az utalásokat is maximumra csavarta, aminek viszont a történet és a karakterek látták hatalmas kárát. Az eredmény egy itt-ott egészen ötletes, de összességében csapongó és következetlen turmix lett, ami az adaptált második játéknak a hangulatát sem igazán idézi meg.
Ennek az egyik fő oka egészen könnyen kitalálható. A forgatókönyvet ugyanis az a Scott Cawthon írta, aki az első 6 játék megalkotója, és máig felel a széria fő kreatív irányvonaláért. Noha Scott írt néhány regényt és novelláskötetet a játékok kiegészítéseként, melyek adott esetben még egészen szórakoztatóak is tudnak lenni, nem képviselnek túl magas irodalmi értéket, a forgatókönyvírás pedig egy ennél is összetettebb szakma. Scott pedig egy játékfejlesztő elsősorban, nem pedig író.
Az első film minden bizonnyal azért sikerült egy fokkal jobban, mert rettenetesen sokat törte a fejét a pontos koncepción. Nagyon sok történeti vázlat született, mire letette a voksát egy kiforrott koncepció mellett, amit utána aztán már csak ki kellett dolgozni. Noha a második rész kapcsán is bizonyosan voltak elképzelései, érződött, hogy sokkal összedobáltabb az egész.
A harmadik és elméletileg utolsó filmre viszont, mely talán a legfontosabb lesz a teljes szériában, Scott végre belátta, hogy jobb, ha a suszter marad a kaptafánál. A Henry Emilyt alakító Skeet Ulrich elmondása szerint már zajlanak a trilógiazáró előkészületei, és már fel is vették az írókat.
"Nagyon sok Henry Emily és William Afton lesz benne. De az az igazság, hogy még most írják. Még épp csak felvették az írókat, így nem nagyon tudok bármi konkrétumot mondani"
- fejtette ki a színész a Monster Mania Conon a Screen Rant tudósítása szerint.
Abban biztos vagyok, hogy a történet körvonalat továbbra is Scott fekteti le, ahogyan az első két film esetében is. Skeet nyilatkozatából viszont nagyon úgy tűnik, hogy a kidolgozást ezúttal a szalmabeliekre bízzák.
A történet szerint William Afton (Matthew Lillard) sárga nyúlfigurának öltözve ölt gyerekeket egy pizzériában, majd a holttesteket az ott zenélő állatrobotok belsejében rejtette el, így a gyerekek lelke megszállta azokat. A robotok, vagy legalábbis egy részük megalkotása Afton nevéhez köthető, míg Skeet karaktere, Henry a fő üzleti partnere volt, és az ő lánya, Charlie is áldozatául esett a gyilkosságoknak. Ulrich figurája a második filmben még épp csak feltűnt, és Lillard is háttérbe szorult, révén, az első rész végén benne ragadt a gyilkoláshoz is használt ruha-robot hibridben, és csak a harmadik részben fog visszatérni. Ez mindenképpen érdekes konfrontációt és a Freddy's múltjának feltárását vetíti előre, melynek során helyükre kerülhetnek a kirakós legfontosabb hiányzó darabjai. E tekintetben rendkívül fontos lenne, hogy olyan szakemberek készítsék el a forgatókönyvet, akiknek ez a munkájuk, míg Scott, az eredeti történet szellemi forrása pedig iránytűként szolgálhat.
Semmi spam, csak napi 2-3 értesítés Viberen, hogy képben maradj a játék- és filmvilág, a geek kultúra legérdekesebb híreivel.
