Akik mostanában vásároltak PlayStationt vagy esetleg nem ismerték korábban a Sony azon címeit, amelyek naggyá tették őket, azok számára kissé érthetetlen lehet az a fajta csalódottság, amelyet a rajongók többsége érez már hosszú idők óta. A folyamatosan felröppenő pletykák, miszerint a kiadó végre visszahozhatja az élők sorába a Sly Cooper, a Jak & Daxter vagy akár a Resistance bármelyikét, reménnyel töltenek el minket, de sajnos továbbra sincs hivatalos bejelentés, amely igazolná a nagy visszatérők létezését.
Azonban még jóval a PlayStation 2 előtt is rendelkezett a Sony egy olyan háztáji címmel, ami nagyobb odafigyeléssel igazi világhódító útra is indulhatott volna, különösen annak fényében, hogy minden adott volt ahhoz, hogy az emberek szívébe férkőzzön a franchise. Ez nem volt más, mint a MediEvil, amely Sir Daniel Fortesque hátborzongatóan izgalmas történetét mesélte el, a szerény kezdetektől egészen a legendává válásig.
Egy inspiráló lidércnyomás
Történetünk 1995-ben veszi kezdetét, a Die Hard - Az élet mindig drága, a Hetedik és a Toy Story évében. Egy kis csapat számára azonban semmi más nem számított, csak a Tim Burton felügyelete mellett készült 1993-as Karácsonyi lidércnyomás, amelynek látványvilága a mai napig ámulatba tudja ejteni a nézőket. A Millennium Interactive munkatársai is valószínűleg így lehettek vele, ugyanis nem tudtak betelni a látottakkal, annyira, hogy szerettek volna valami hasonlót elkészíteni, a Capcom-féle Ghosts'n Goblins vonalon elindulva.
Az árkádos megközelítésből azonban egy jóval komolyabb projekt nőtte ki magát, ami eleinte Dead Man Dan kódnéven futott, legalábbis a játék mögött álló Chris Sorrell szerint. A csapat rövidesen a Sony érdeklődését is felkeltette, a kiadónak pedig annyira tetszett a fejlesztők által elkészített demó, hogy nagyjából azonnal szerződéskötésre került a sor, aminek következtében a játék exkluzív címként jelenhetett meg PlayStation 1-re. Később a Millennium Interactive egészét a kiadó felvásárolta és a Sony Computer Entertainment Europe szárnyai alá helyezte.
A korábban említett Sorrell akkortájt még kezdőnek számított az iparban, egyetlen említésre méltó alkotása a James Pond volt, így az alkotónak sok szempontból alkalmazkodnia kellett a vállalati struktúrához és a határidőkhöz. Az sem segített, hogy akkortájt a 3D-s platformerek még újnak számítottak a piacon, így sok mindent a csapatnak kellett kikísérleteznie. Ennek ellenére sikerült célt érni, a MediEvil megjelenése pedig az 1998-as októberi időszakot célozta meg, előkészítve a terepet a borzongás ünnepének.
A MediEvil története elsőre egyszerűnek hathat, azonban egy meglepően szentimentális, kedves üzenettel rendelkező sztorit kaptunk, amely főképp a hősiesség témakörét járja körbe.
Fanyar sztori, remek játékmenet
A cselekmény főszereplője a fentebb említett Sir Daniel Fortesque, aki anno a gonosz varázsló, Zarok ellen folytatott küzdelemben veszett oda, igazi legendához méltó módon távozva az élők soraiból, legalábbis a mendemondák szerint. Az igazság azonban az, hogy Fortesque a csata első pillanatában elhullott, legendája nyomán azonban mégis mindenki hősként emlékszik rá. Halála nem volt hiábavaló, ugyanis az ütközetet követően béke honolt a vidéken, mígnem 100 év után Zarok visszatért, hogy ismét megpróbálja elfoglalni Gallowmere királyságát egy élőholtakból álló sereg segítségével. Arra azonban senki sem számított, hogy Fortesque is feltámad a mágus ténykedésének hála, így a mára már csontvázzá változott, beszédképtelen főhős ismét kardot ragad, hogy bebizonyítsa, ő tényleg az a hős, aki mindenki emlékezetében él.
A fanyar humor és a barátságtalan külső tehát egy kifejezetten érzékeny belsőt takar, amely ráadásul rendkívül izgalmas játékmenettel párosul. Gallowmere királysága ugyanis különböző szintekből áll össze, amelyek más-más feladatokkal várják a kalandorokat, legyen szó élőholtak lekaszabolásáról, óriáshangyák elpusztításáról vagy egy kalózhajó fedélzetén történő ugrándozásról. A különböző kihívásokat tovább színesíti, hogy felszerelésünket is fejleszthetjük a királyság igaz hőseinek lenyűgözésével, akik a kaland során tanúsított bátorságunkat új fegyverekkel és pajzsokkal jutalmazzák. Az így szerzett eszközökkel ráadásul korábbi helyszíneket is meglátogathatunk, hogy új kincsekre tegyünk szert, esetenként akár opcionális kalandokat is feloldva.
Folytatások és örökség
A MediEvil hatalmas sikernek számított, aminek hála 1999-ben Platinum-státusszal jutalmazták. A 2000-ben megjelent folytatás azonban nem hozta azt a szintet, amelyet a Sony elvárt volna eladások tekintetében, így a 2003-as MediEvil 3: Fate's Arrow a kukában végezte. Ez viszont nem azt jelentette, hogy Sir Daniel Fortesque ne tért volna vissza, csak ezúttal sokkal kisebb kiszerelésben.
A MediEvil: Resurrection a PSP egyik nyitócímeként látott napvilágot 2005 szeptemberében, az első rész cselekményét alapul véve. A feldolgozás a kamerát Fortesque háta mögé helyezte, amivel a fejlesztők a konzolon található egyetlen kar okozta, nehézkes irányítást próbálták valahogy megoldani. A Resurrection emellett a történetet is sok helyen megváltoztatta, esetenként komplett pályákat eltávolítva. A hangulat is egészen más lett, az újragondolt változat ugyanis a sztori humorosabb oldalát szerette volna kiemelni, a keserédes megváltás történet helyett.
Semmi spam, csak napi 2-3 értesítés Viberen, hogy képben maradj a játék- és filmvilág, a geek kultúra legérdekesebb híreivel.
A rengeteg változtatásnak köszönhetően a rajongók nem különösebben élvezték a Resurrection nyújtotta játékmenetet, amelyet a kritikusi pontszámok is alátámasztottak. A franchise ezt követően úgy tűnt, örökre feledésbe merült, azonban mindenki meglepetésére 2019-ben az Other Ocean csapata ismét feltámasztotta Fortesequet egy remake erejéig. Igaz, ez a változat sem kapott kimagasló értékeléseket, azonban egy nagyon szórakoztató kalandról van szó, amely sokkal közelebb áll az eredeti játék szellemiségéhez, mint a Resurrection.
Ha ti magatok is szeretnétek hőssé válni, akkor nincs más dolgotok, mint meglátogatni a PlayStation Store-t, ugyanis jelenleg a teljes franchise elérhető a kínálatában. Az első részt ezen a linken találjátok, a folytatást pedig ide kattintva érhetitek el.
