Senki sem fog hibáztatni azért, ha fogalmad sincs mit jelent a cím. A legutóbbi Tomodachi Life még abban az érában jelent meg, amelyikben a 3DS számított a legjobb handheld konzolnak, a Nintendo pedig hajlandó volt nagyon fura ötletekkel kísérletezni.
Ezért készült egy életszimulátor, ami a szokásos simses megközelítés helyett a fura karakterinterakciókra és a humorra fektette a hangsúlyt. Tulajdonképpen a Maxis csodájának keresztezéséről beszélünk az Animal Crossinggal, de még ha ezt le is írom, akkor is nehéz lesz elképzelnetek, hogy hogyan is működik a játék menete percről percre.
Cap'n
A Tomodachi Life: Living the Dream kezdetén a játék ránk bíz egy szigetet és megkér minket pár karakter összeállítására. Beállíthatjuk a hajakat, szemeket, szájakat, hangszíneket, ki kinek a gyereke és aztán finomhangolhatjuk tulajdonságaikat. Megadhatjuk, hogy ki mennyire impulzív, barátságos, milyen gyorsan sétál és milyen erélyesen beszél, ezek keveréke pedig kiad egy személyiségtípust, ami nagyban befolyásolja majd viselkedését a kis szigetünkön. Az első lakó aztán meg is kérdezi, hogy hogyan nevezhet minket, itt pedig megadhatunk bármit az Univerzum Uralkodójától a Cap'nen át Darth Vader Meggyötört Gyermekéig. A Tomodachi Life teljes szabadságot ad arra, hogy egyedi tartalmakat vigyünk be, amire azért van lehetőség, mert a játék a jó öreg Microsoft Sam rokonait hívja segítségül a karakterek szinkronizálásához.
A modernebb AI beszéd helyett a Living the Dream megtartotta az aranyosan bárgyú gépi hangokat, aminek köszönhetően tényleg teljesen testre szabhatunk mindent. Megmondhatjuk a Miiknek, hogy hogyan szólítsanak minket, egymást, miről beszélgessenek vagy hogyan zárjanak le mondatokat. A legobszcénabb káromkodásoktól, a legszebben megfogalmazott beszédekig bármit rájuk bízhatunk. Az én világomban például Vachalier és dvea kedélyesen beszélgettek arról, hogy mennyire menne tönkre az életük, ha nem foglalkozhatnának autókkal és horgolással éjjel nappal. Ilyenek ezek a pasik, ugyebár. (Relatíve hamar megdumálták a dolgokat, egy idő után össze is költöztek.)
Ha összeraktuk a karaktereinket, leraktuk őket a szigetünkre és gondoskodtunk az első hasfájásaikról, akkor mehet is a móka. A Miiket nem kell mosdóba küldeni vagy megfürdetni, de dolgozniuk sem kell. Az életüket élik maguktól, de akkor mit is csinálunk ebben az akváriumban?
Szomszédok 4. évad 3. rész
A következő jelenetek a Tomodachi Life: Living the Dreammel töltött napom alapján íródtak. A karaktereket mind magam találtam ki, végtelen kreativitásom termékeiként. Ha egyes tulajdonságaik hasonlóságokat mutatnak a valóságban létező személyekhez, az csak és kizárólag a véletlen műve lehet.
Én általában reggel 4-4:30 között kelek és mivel ilyenkor még nincs mit csinálni, leülök, hogy benézzek a Tomodachi szigetemre. Megnyitva a játékot azt látom, hogy Rikhai, Ritchoc és Ricske szenvednek valamivel. Ezt a karaktereik melletti buborékból veszem észre, meg is látogatom Ricskét, mert valamije nagyon fáj a narancssárga jelzésből ítélve. Ricske rám szól, hogy magányos és nagyon szeretne lepacsizni dveával, de nem tudja miről beszélgethetnének. Meg is adom neki gyorsan, hogy ismerve őket azonnal megtalálják majd a közös hangot a hegymászás hobbija kapcsán. Mindkettő jó erőben lévő fiatalember, ez biztosan jól fog elsülni.
Ricske közelít, be is dobja, hogy akarna-e dvea hegymászásról beszélni és hát mit ad isten, a mi drága fősz...akarom mondani lakónk, azonnal rá is vágja, hogy
"Nem tudok nem gondolni rá, hát reggeltől estig ezen jár az eszem…"
Én elkönyvelem, hogy ez sok mindent megmagyaráz, de itt már nincs több dolgom, hiszen egyértelműen lefektettük egy csodálatos barátság alapjait. Mielőtt azonban mennék a következő problémára az új havercsapat megkérdezi, hogy hogyan hívják egymást. Innentől Ricske "Férfiállatként" dvea pedig "Sziklamesterként" hivatkozik a másikra. Mindenki boldog, ki is kattintok az otthonukból.
A további ügyintézést a helyi híradó szakítja meg, amit az unatkozó Hiku vett át. A MiiNews új bemondójaként fontosnak tartotta leközölni a következőt:
"Az idei évi sárlabda bajnokság gond nélkül lezajlott Miso Islanden. Mind a profik, mind az amatőrök összekenték egymást és kegyetlenül belecsattantak a buliba. Megkérdeztük egyik játékosunkat a versenyről, aki azt nyilatkozta, hogy »NEM ÉRTEM MIT MOND ÉS NEM LÁTOK SEMMIT. SÁR VAN A SZEMEMBEN MEG AZ ORROMBAN«. A helyi Rikhai (30 y.o.) szerint nem hagyhatjuk ezt a sportot folytatódni, mi lesz hát így a gyerekeinkkel?!"
Egy darab gyerek nincs a szigeten, de majd gondolkodok ezen is, mielőtt megyek tovább Ritchocot intézni. Sejtésem szerint csak éhes, így be is ugrok a helyi közértbe ahol Sanjitól veszek Napoleon cake-ket. Egy reggeli süti biztos megnyugtatja majd, hát berontok, hozzávágom a sütit. Eltaláltam a problémát is és őt is, amit meg is köszön, majd szintet is lép. Ilyenkor a Mii-nek adhatok egy tárgyat vagy valamilyen szokást, amivel tovább mélyíthetem a személyiségét és igazán egyedivé varázsolhatom. Választok egy cuki álldogáló animációt, amit megköszön és hozzáteszi, hogy így már igazán önmaga lehet. Megyek is tovább segíteni népemet.
Rikhai még alszik és rémálmai vannak. Belenézek a fejébe és mindenki egy fekete kezeslábasban rohangál az autóúton egy-egy járgányt szimulálva. A Mii megijed, felkel és egy kis nyugtató beszélgetésre vágyik. Ezt meg is kapja, mire Rikhai vissza is alszik. Minden békés a szigeten, csak pár lakó szeretné még lógni velem, egymással vagy a sünijével.
Sanji egy memóriajátékot akar pörgetni, közben Ritchoc épp Hikut kergeti a földön görögve, mert a srác nem akarja elmondani neki, hogy miért haragszik rá. Az élet zajlik nélkülem is, a Mii-k boldogok. Az örömeikből jövő valutát beletöltöm a helyi kútba, ami így feltelik és új elemeket nyit meg, hogy a holnapi látogatásomon is legyenek újdonságok.
Hétköznapi játszótér
A Tomodachi Life: Living the Dream a kezedbe ad egy homokozót, amibe aztán annyi lakót raksz, amennyit csak akarsz. A Miik itt felnőhetnek, megöregedhetnek, összeveszhetnek és egymásba szerethetnek. Nincs semmilyen határa annak, hogy milyen sztorikat szősz magadnak és a lakóidnak. A Nintendo még a nemi és szexuális kisebbségekre is gondolt karakteralkotáskor, így tényleg semmilyen akadálya nincs annak, hogy azt tehesd, amit szeretnél.
Ha épp egyik Mii sem akar tőled semmit, akkor megfoghatod az egyiket, rádobhatod a másikra és nézheted, hogy mi történik majd kettejükkel. Megismerkednek? Meggyűlölik egymást? Elkezdenek kergetőzni? Világi cimborák lesznek? Ki tudja, de én azt ajánlom, hogy vedd öledbe a popcorn vödröt. Ha pedig aktívabb része akarsz lenni a világnak, kedved szerint szabhatod át a szigetet, a lakók házait, ruházatát, külsejét és mindent, amit akarsz. Ahogy egyre többet és többet játszunk, úgy egyre több és több tárgy, karakterszokás, esemény és egyéb apróság nyílik meg. Száz óra is elröppenhet úgy, hogy minden Mii teljesen egyedi marad és két esemény nem ismétli egymást.
Egy különleges játék a Tomodachi Life, ami nem fog mindenkinek azonnal tetszeni, de ezért is van demója. A kis letölthető szeletke segíthet a döntésben, de ha egy kicsit is megkedveled a kóstolót, akkor itt fogsz ragadni hetekre.
Lennél a GS közösség tagja? Gyere a GS Party/Chat Facebook csoportba, dobj fel témákat, dumálj régi és új GS írókkal, olvasókkal!
