A Playground Games részletesen bemutatta, hogyan működik majd a Fable egyik legfontosabb rendszere, a Living Population, vagyis az a több mint ezer NPC-ből álló élő lakosság, amely Albiona mindennapjait adja. A fejlesztők szerint ezek a karakterek nem egyszerű háttérfigurák lesznek, hanem saját személyiséggel, otthonnal, munkával, napirenddel és emlékekkel rendelkező emberek, akik akkor is élik az életüket, ha a játékos épp nincs a közelükben.
A cél az volt, hogy a Fable megőrizze az eredeti részek egyik legfontosabb örökségét: Albion lakóival ne csak beszélgetni lehessen, hanem valódi kapcsolatokat építhessünk ki velük. A hős barátokat, ellenségeket, alkalmazottakat, házastársakat vagy akár áldozatokat is szerezhet magának, és a fejlesztők nagyon tudatosan vállalták, hogy a játékos szinte minden felnőtt NPC életébe belenyúlhat.
A rendszer eredetileg procedurálisan generált karakterekkel indult volna, de a Playground gyorsan rájött, hogy így az NPC-k túl véletlenszerűnek és hiteltelennek hatnak. Végül minden egyes karaktert kézzel dolgoztak ki. A látványuk moduláris elemekből áll össze, a ruházatuk és megjelenésük igazodik ahhoz, hol élnek és milyen társadalmi helyzetben vannak, a hangjukhoz pedig nagyjából 100 színészt szerződtettek. A legnagyobb munka mégis a személyiségek megírása volt: minden NPC kapott egy jellemző tulajdonságot, lakóhelyet, munkát, napi rutint és egyéb háttérelemeket.
Amikor a játékos találkozik valakivel, látni fogja a nevét, a szerepét és egy rövid személyiségjegyet. Egy csapos lehet például kedves szívű közember, egy nemes pedig sznob és lenéző. Ezek nem puszta címkék, mert befolyásolják, hogyan reagálnak ránk az emberek. Albion lakói figyelik a hírnevünket, és egyszerre több reputáció is hatással lehet arra, hogy kedvelnek, félnek tőlünk, megvetnek vagy épp vonzódnak hozzánk.
A Living Population nem áll meg a párbeszédeknél. A játékos megvásárolhatja mások házát, bérbeadóvá válhat, üzleteket szerezhet, munkaadó lehet, és szabályozhatja a béreket vagy a lakbéreket. Ez vissza is üthet: ha valaki gyűlöl minket, megtagadhatja, hogy nekünk dolgozzon, ha pedig túl keveset fizetünk, nem biztos, hogy ki tudja fizetni a lakhatását. Az NPC-k emlékeznek is a fontosabb tettekre. Ha valakit kiemelünk a nyomorból, azt megjegyzi, ha megöljük a házastársát, azt valószínűleg még inkább.
A fejlesztők két nagy rajongói kérdésre is válaszoltak. Igen, minden felnőtt NPC-vel lehet romantikus kapcsolatot kezdeni, randizni, házasodni, gyereket vállalni és együtt élni, de ez nem jelenti azt, hogy mindenki könnyen meghódítható. Egyesek épp azokért a tetteinkért rajonganak majd, amelyekért mások megutálnak. És igen, minden felnőtt NPC megölhető. Ha valaki meghal, eltűnik a világból, egy települést pedig akár teljesen ki is lehet irtani, bár a játék idővel fokozatosan újranépesíti az üresen maradt helyeket.
A döntések a településekre is hatnak. Ha például a játékos megöl egy csomó embert, a hely leírása alulnépesedett városként változhat meg. Ha egy küldetésben életben hagyja vagy megöli Dave-et, az óriást, annak nemcsak látványos következményei lehetnek, hanem a házárakra, a turizmusra és az ott élők mindennapjaira is kihat. A Fable így nem klasszikus jó és rossz rendszerrel akar dolgozni, hanem azzal, hogy Albion lakói a saját nézőpontjukból ítélik meg a játékos tetteit.
