A 2000-es évek vége és a 2010-es évek eleje nem volt kegyelmes a japán óriáshoz, a Capcomhoz. A kiadó sorban hozta a csalódásokat és a félrement innovációs próbálkozásokat: a Street Fighter V az arcára esett, a DmC: Devil May Cry nevetség tárgya volt, a Dragon's Dogma a kutyát nem érdekelte, a Dead Rising pedig vicces akciójátékból hamar unalmas darálóvá vált. Ezen a ponton a cégnek el kellett döntenie, hogy a soron következő megjelenésük, a Resident Evil 7, kövesse-e azt az útvonalat, amit a hatodik rész is bejárt, vagy a stúdióra bízva hagyja az alkotóknak, hogy újraértelmezzék a franchise-t. Elnézve a korábbi bukásokat, a Capcom az utóbbi mellett döntött, és megmentette ezzel saját jövőjét.
Az akciódús shooter kirepült az ablakon, helyére pedig egy minden korábbinál feszültebb, mocskosabb és kegyetlenebb horror érkezett, ami az első perctől az utolsóig hátborzongató volt. A történet nem kapcsolódott túl szorosan a korábbiakhoz, de volt pár fontos kötelék, ami a régit összehozta az újjal. Talán ezért, talán mert vízválasztó volt a cég történelmében, a Capcom fontosnak érezte, hogy újra kiadja a Resident Evil 7-et és ezúttal egy új közönséget, a Switch 2 tulajdonosokat zárja be a gyomorforgató házba Louisiana szélén.
A játék története ott kezdődik, hogy az új főszereplőnk, Ethan Winters kap egy emailt elveszettnek hitt feleségétől. Mia három éve eltűnt, de most hirtelen küldött egy videót férjének, aki így persze azonnal elindult felkutatni őt. Ethan nyomozása egy elvileg lakatlan telekre viszi őt, rajta egy brutálisan leharcolt, ősöreg házzal. Itt kapjuk meg az irányítást, és bár már az első percekben felmerülnek kérdések, a házba bejutni nem túl nehéz a vendégház nyitva hagyott hátsó ajtajának hála. A három ép deszkából álló kapu persze azonnal bezárul mögöttünk, de mindegy is, hiszen úgysincs itthon senki... ugye. Bár a beltér úszik a mocsokban és az évek óta megrohadt élelemben, Miát megtalálni csak percek kérdése. A gond az, hogy valamivel megfertőzték, agresszívvá válik, és a vele történő hadakozás során a ház ura foglyul ejt bennünket. Nyilván itthon vannak a tulajdonosok, a játék címe "gonosz lakók", nem "gonosz házelhagyók".
A történtek után megismerkedünk a mindig vidám Baker családdal, az otthon nyilvánvalóan problémás lakóival, akik egy undorító vacsorát próbálnak letolni a torkunkon. A székből kitörve aztán a feladatunk az lesz, hogy megtaláljuk Miát, elmeneküljünk vele a birtokról és remélhetőleg menet közben meg is gyógyítsuk őt. A játék innentől vált klasszikus Resident Evilre, vagyis jövünk-megyünk egy hatalmas épületben kulcsokat, nyomokat, eszközöket és fegyvereket keresve. A kutakodás közben a Baker család tagjai persze nagyon lelkesen vadásznak ránk, és bár a fegyvereink segítenek lelassítani őket, jó darabig fogunk a kiszolgáltatott préda szerepében tetszelegni.
A Resident Evil 7 tulajdonképpen egy "best-of" mindenből, amit a széria korai részei nyújtottak. Csapdába esünk egy épületben, minden szoba és folyosó új veszélyekkel vár, és időnként egy főellenség megkerget bennünket, akit sokáig esélyünk sem lesz leküzdeni. Az 5-6 akcióorientált epizódjai után szükség volt arra, hogy újra lefektessék a széria alapjait, ezt pedig a Biohazard hibátlanul megoldja. Mindent új fénybe helyez még a történetet is, ami a családot nem eszetlen zombikként ábrázolja, hanem mindennapi emberekként, akikkel valami nincs rendben (oké, egy ponton vállalhatatlan szörnyekké válnak, de ezt már el is várjuk a márkanév alatt).
A Baker-ház a Switch 2 képernyőjén keresztül is pont olyan undorító, és annak lakói pont annyira félelmetesek, mint a többi platformon. A Capcomnak relatíve könnyű dolga volt a 2017-es cím portolásával, lévén az még PS4-re volt optimalizálva, így a 60fps-t minden jelentősebb vizuális veszteség nélkül, hibátlanul szállított képkockákkal tálalja. A játékot kipróbáltam mind a Steam Decken, mind a Switch 2-n, és az utóbbira portolt változat egyértelműen a legjobb módja a horrorkaland élvezetének, ha magunkkal szeretnénk azt vinni otthonról. Nem tudom, mennyire vagyok hálás azért, hogy a magasabb felbontású képernyőn tisztábban kivehetőek a csótányok és kelések, de technikai értelemben a Switch 2-nek egyértelmű előnye van. Az új kiadás ráadásul tartalmaz minden későbbi frissítést és DLC-t, így az egész Biohazard élményt végigpörgethetjük egyetlen, elfogadható árú (39,99 euró) kifizetés után.
Sajnos két apró hiányosság azért megkeseríti a helyzetet. Egyrészt a Resident Evil 7-nek volt már egy Switch kompatibilis verziója. A Capcom horrorja volt az első nagy Cloud megjelenése a konzolnak, de mivel egy felhőn keresztül játszható kiadásról beszélünk ezért egyesek nyilván problémás beviteli késéssel és ugráló felbontással szenvedtek. Aki megvette a Cloud verziót, az semmilyen kedvezményre vagy beváltási ajánlatra nem számíthat, így ezeknek a játékosoknak effektíve kétszer kell megvenniük ugyanazt a címet, ami egy picit elszomorító. A másik, hogy bár gyro-irányítás van a portban, egér támogatás nincs. Ugyan ez nem egy tradicionális lövölde, de a Switch 2 egeres módjának támogatása sokak élményéhez hozzátehetett volna.
Mindezt leszámítva azonban a Resident Evil 7 átirata teljesen rendben van. Ez nem egy olyan "csoda port", mint a Star Wars: Outlaws vagy a Final Fantasy VII Remake, de a Capcom fejlesztői tisztességes munkát végeztek. Aki a gaming hobbiját a Nintendo hardverére bízta, annak itt nem lesz oka panaszra.
Lennél a GS közösség tagja? Gyere a GS Party/Chat Facebook csoportba, dobj fel témákat, dumálj régi és új GS írókkal, olvasókkal!
