A történet onnan indul, hogy a COVID-19 becsapódása előtt egy Steve Martin nevű úr megalapította a Lightspeed LA nevű stúdiót, amihez sikerült megszereznie a Tencent támogatását. Martin korábban a Rockstar Games egyik csapatát vezette, így hasonlóan az ipar korábbi legendájához, ő is elindult szerencsét próbálni. A terve az volt, hogy felépít egy hatalmas, nyílt világú cyberpunk akciójátékot a jövőbeli Japánban, főszerepben egy zsaruval. El is kezdett ehhez csapatot toborozni, de a problémája az volt, hogy a Riot Games, az Amazon és egyéb óriások mellett vert tanyát egy olyan időszakban, amikor az említett cégek még lelkesen csalogatták magukhoz a tehetséges fejlesztőket.
A Lightspeed LA egyetlen lehetősége az új fejlesztők bevonására az volt, ha hatalmas fizetéseket kínált nekik. A Tencent fizette a számlát, a hat számjegyű ajánlatok beváltak, és tapasztalt alkotókat sikerült leszerződtetnie, például a Naughty Dog, a Blizzard és egyéb nagy cégek veteránjait.
Ezzel együtt érkezett egy név, a Last Sentinel, és egy gyönyörű CGI trailer, aminek nyilván semmi köze nem volt a játékmenethez, de tagadhatatlanul jól nézett ki. Az ezt követő fejlesztői naplók valójában csak marketinganyagok voltak arról, hogy mennyire ambiciózus a projekt, és hogy milyen nevek dolgoznak rajta. Ezek között egyébként Troy Baker is ott volt, aki a színészi munkák rendezőjeként volt a projekten, és a következőt nyilatkozta a játékról:
"Ez a történet bemutat a műfaji kliséknek, és kijelenti, hogy 'nem, ez más lesz'."
Négy fejlesztői napló, két "behind the scenes" anyag, egy CGI videó és rengeteg nagy ígéret után még mindig nem látott senki egy másodpercnyi játékmenetet sem, hiába könyörögtek ezért az érdeklődők. Ezek a videók persze nem nekik készültek, hanem a befektetőknek: valamivel meg kellett győzniük a Tencentet, hogy készül a nagy cyberpunk kaland, és a Bloomberg Jason Schreierjének jelentése szerint ez kezdetben sikerült is. A kínai óriás abban a hitben volt, hogy a GTA kihívóját kapják, és a közelmúltig biztosak is voltak ennek helyzetében.
Schreier elmondása szerint a futurisztikus japán tényleg kiépítés alatt állt, és munkálatok valóban haladtak a projekten, de egy párszáz fős csapatról beszélünk, szemben a Grand Theft Auto VI többezres haderejével. Teljes képtelenség volt a GTA-val egy lapon emlegetni a Last Sentinelt, de a stúdió mégis azzal próbált vetekedni, ami persze egyre több gondot okozott. A vezetőség nem hozott döntéseket, a nagy ötletek csak gyűltek és gyűltek, a fejlesztés tempója lelassult, a Tencent pedig várta az eredményeket, miközben fedezte az egész bulit.
Mire elértünk 2026-ra, addigra a Last Sentinel már 6 éve állt fejlesztés alatt, és még mindig nem láttunk belőle semmit. Az év elején volt egy zárkörű játékmenet bemutató Schreier forrásai szerint. A vélemények majd' egyöntetűen negatívak voltak, mivel a cuccot egyszerűen senki nem élvezte. A demó anyagát a Tencentnek is megmutatták, aminek képviselői nem voltak elégedettek, és nem erre számítottak a GTA riválisától. A befektetők adtak a stúdiónak egy ultimátumot: júliusra össze kellett rakniuk egy jobb demót, vagy vége a dalnak. A csapatnak sikerült jelentős előrelépéseket tennie és az utolsó három hónapban egy kreatív rendező Tod Papy segített gatyába rázni a projektet, de már túl késő volt.
A második kör után Papy és Martin bejelentették, hogy a Tencent kihúzódik a projektből, és átszervezések várnak a cégre. A következő néhány órában nagyjából 80 embert rúgtak ki, a többi dolgozót pedig átcsoportosították egy másik projektre Papy vezetésével, ami érdekes módon egy újabb nyílt világú cyberpunk játék. A Tencent egyébként azt állítja, hogy a Last Sentinelt nem kukázta a stúdió, de akármi is a helyzet, a nagy "GTA rivális" már biztosan nem fog megjelenni abban a formában, amiben eredetileg tervezték.
A sztori több szempontból is érdekes, mert egyrészt megmutatja, hogy a végtelen mennyiségű befektetői pénz mennyire veszélyessé tud válni. Amikor nincs nyomás a csapaton egyes vezetők elbízhatják magukat, elképesztő célokat tűzhetnek ki, miközben döntések nem születnek. Ez történt Jeff Kaplannel is, aki gyakorlatilag szabad kezet kapott az Overwatch 2-höz, ami aztán dugába is dőlt Kaplan ambícióinak súlya alatt. Másrészt megmutatja, hogy az ipari veteránoknak is nehézségeik vannak a piacra történő visszatéréssel. Az elmúlt években rengeteg ilyen történetet láttunk (Dreamhaven, Supervive, Stormgate), ahol korábbi legendák buktak bele a nagy visszatéréseikbe. Ezen a ponton mi már csak abban reménykedünk, hogy a Last Sentinel maradványaiból lehet egyszer egy vállalható játék is.
