Bár nem rajongok a vérvételekért, azon szerencsések közé tartozom, akik nem ájulnak el, ha valaki tűt döf a karjukba. Még az sem tud kihozni a hangulatomból, ha említett tűt rossz helyre sikerül szúrni, és a nővérke/doktornő/ügyeletes szurkáló annak kihúzása nélkül próbálja megtalálni a vénámat (bár ilyenkor már grimaszolok, néha még finom, udvarias megjegyzést is teszek). Mindenesetre a vérvétel nem rossz dolog és időnként szükséges, ahogy a fogászati kezelés és más izgi kezelések is.
Két székely fát vág az erdőben. Azt mondja az egyik:
- Te, tudod-e, mi az a vagánykodás?
- Nem tudom.
A székely földobja a baltát, alááll, és az utolsó pillanatban ugrik el a leeső fejsze alól.
- Na látod, ez a vagánykodás.
A másik székelynek megtetszik a dolog, így másnap a fiával megy ki az erdőre, gondolja megmutatja, mit tanult.
- Fiam, tudod-e mi az a vagánykodás?
- Nem tudom.
A fickó feldobja a baltát, alááll, majd amikor el kellene ugrani megbotlik, és agyonüti a balta.
A fiú egyedül megy haza. Otthon az anyja:
- Apád hol van?
- Még kinn vagánykodik az erdőben.
A szentéletű apáca elmegy az orvoshoz, mert nem tudja abbahagyni a csuklást. Néhány perc múlva sírva rohan ki a rendelőből. A nővér bemegy és megkérdezi:
- Mi történt, doktor úr?
- Megvizsgáltam és közöltem vele, hogy gyereket vár, azért csuklik.
- De hát ez lehetetlen!
- Persze, hogy az. Viszont a csuklása elmúlt!
- Kedves Kovács úr, ne vegye zokon, ha figyelmeztetem, de maga tegnap elfelejtette behúzni a függönyt, amikor szeretkezett a feleségével. Az egész ház magán röhögött.
- Az lehetetlen, szomszéd. Ugyanis tegnap vidéken voltam.
- Nem értem... Ha csak paradicsomot vágott az anyósa fejéhez, miért vitték kórházba a mentők?
- Konzervparadicsom volt.
- Az én vejem áldott jó ember! - dicsekszik az anyós a vendégeknek - Mindenhová elvisz...
A vő rezignáltan teszi hozzá:
- Ez igaz. De a mama mindenhonnan visszatalál.
A székely legény esküvő utáni napon azt mondja a feleségének:
- Asszony! Ha én hazajövök a munkából és féloldalt áll a kalapom, akkor te mész a szobába, húzod fel a szoknyádat és szétteszed a lábad.
Asszony:
- Jól van. De ne adja az Isten, hogy ha te hazajössz a munkából és nekem csípőn van a kezem, akkor neked ne álljon félre a a kalapod!
Az idős házaspár kimegy a telekre. A férj kint kapál éppen, amikor meglát az égen egy sárkányrepülőt. Erre gyorsan beszalad a házba, kihozza a puskáját és rálő. Az asszony ijedten:
- Béla mi történt, mit lőttél le?
Erre a férj:
- Hogy milyen állat volt ez azt nem tudom, de az embert már elengedte!
Pistike 5 lapát kutyaszarból kupacot épít a ház előtt. A postás rászól:
- Mit csinálsz Pistike?
- Postást.
Másnap, harmadnap ugyanez történik, a postás megunja és szól a rendőrnek, hogy szedje már rendbe Pistikét. A rendőr el is megy és probára teszi Pistikét:
- Na, mit építesz Pistike?
- Postást.
- Nem véletlenül rendőrt?
- ÁÁÁ!!! Ennyiből???
A halász hazatér fatörzsből vájt csónakján a napi halászatból és találkozik egy külföldi piackutató szakemberrel, aki ebben a fejlődő országban dolgozik. A piackutató azt kérdezi a halásztól, hogy miért jött haza olyan korán. A halász azt feleli, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról.
- Mivel tölti az idejét? - kérdezi a szakember.
- Hát, például halászgatok. Játszom a gyerekeimmel. Amikor nagy a forróság, lepihenünk. Este együtt vacsorázunk. Összejövünk a barátainkkal és zenélünk egy kicsit - feleli a halász. A piackutató itt közbevág, és ezt mondja:
- Nézze, nekem egyetemi diplomám van, és tanultam ezekről a dolgokról. Segíteni akarok magának. Hosszabb ideig kellene halásznia. Akkor több pénzt keresne, és hamarosan egy nagyobb csónakot tudna vásárolni ennél a kis kivájt fatörzsnél.
Nagyobb csónakkal még több pénzt tudna keresni, és nem kellene hozzá sok idő, máris szert tudna tenni egy több csónakból álló halászflottára.
- És azután? - kérdezi a halász.
- Azután ahelyett, hogy viszonteladón keresztül árulná a halait, közvetlenül a gyárnak tudná eladni, amit fogott, vagy beindíthatna egy saját halfeldolgozó üzemet. Akkor el tudna menni ebből a porfészekből Párizsba vagy New Yorkba, és onnan irányíthatná a vállalkozást. Még azt is fontolóra vehetné, hogy bevezesse a tőzsdére az üzletet, és akkor már milliókat kereshetne.
- Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni? - érdeklődik a halász.
- Úgy 15-20 év alatt - válaszolja a piackutató.
- És azután? - folytatja a kérdezősködést a halász.
- Ekkor kezd érdekessé válni az élet - magyarázza a szakember. - Nyugdíjba vonulhatna. Otthagyhatná a városi rohanó életformát, és egy távoleső faluba költözhetne.
- És azután mi lenne? - kérdezi a halász.
- Akkor volna ideje halászgatni, játszani a gyermekeivel, a nagy forróság idején lepihenni, együtt vacsorázni a családjával és összejönni a barátaival zenélgetni kicsit...
