A Guitar Hero franchise négy év alatt lenyűgöző magasságokba emelkedett, és az eredeti fejlesztők távozása ellenére töretlenül tartja vezető pozícióját a saját műfajában. Az egykor még csupa feldolgozásból álló zenekínálatot felváltották az eredeti számok, a zenészek szinte sorban állnak az Activision ajtaja előtt, hogy szerepelhessenek a játékban. A kiadó tavaly rájött, hogy a sorozat népszerűsége elérte azt a pontot, ahol már ismert zenekarok egész kiegészítőkhöz is hajlandóak az arcukat adni, és gyorsan be is fűzték az Aerosmith-t egy hatalmas virtuális koncertezésre. Bár a Guitar Hero: Aerosmith az általános vélemény szerint valahol a „nem rossz" és a „tényleg, volt ilyen rész?" között mozog népszerűségben, a bevétel mégis hatalmas volt, így egyáltalán nem meglepő, hogy egy évet sem kellett várnunk a következő, egy zenekart középpontba helyező folytatásra.
A Metallica kiváló választás volt a kiadó részéről, mivel a GH: Aerosmith bejelentése után Internet-szerte beindult a képzeletbeli kívánságműsor, és egyértelműen James Hetfield-ék kerültek ki győztesen a „ha megjelenne, garantáltan megvenném" versenyből. Az illetékesek tehát megkeresték a zenekart, maguk előtt tolva egy talicskányi pénzt, és a szerződés hamarosan megköttetett, mi pedig hónapokon belül a világ leghíresebb metál együttesének bőrébe bújhatunk, hogy aztán pár nap múlva nosztalgiával gondoljunk vissza a Guitar Hero III-ra, amikor a legnagyobb kihívás a pehelykönnyű Through Fire and Flames túlélése volt Expert szinten (na, de erről majd később).
Metál orrba-szájba
Az Aerosmith-hez hasonlóan a Metallica sem csak a zenélésből veszi ki a részét, hanem a játékkal kapcsolatos minden kreatív döntésben komoly szavuk van. Elsőnek azonnal itt van a történet, melyet személyesen Hetfield írt, és a játékosok egy kis előzenekar tagjaiként kezdenek (ejj, sokan szeretnék, ha a zenei pályafutásuk a Metallica előzenekaraként kezdődne), és csak a rátermettségük bizonyítása után „alakulnak át" a címadóvá.
Továbbá a „vendégzenészek" kiválasztását is a 'tallica tagok végezték, hiszen egy előadó dalait játszani még akkor is unalmassá válna egy idő után, ha a Metallicáról van szó. A lista többnyire a zenekar példaképeit tartalmazza (Queen, Judas Priest, Lynyrd Skynyrd, Motörhead, stb.) de azért találunk rajta néhány „fiatalabb" bandát is (Mastodon, System of a Down, Foo Fighters, stb.). Persze a fő attrakciót azért mégis a főszereplő zenéi jelentik, és a setlist nem okoz csalódást, lefedi a zenekar teljese pályafutását. Találunk rajta korai, thrash-es számokat (Hit the Lights, Whiplash, Fight Fire With Fire, Fade to Black), későbbi heavy metalosabb alkotásokat (Enter Sandman, The Unforgiven, Wherever I May Roam), pár darabot az elvontabb Load /Reload érából (King Nothing, Fuel, The Memory Remains) valamint az egyszem Frantic-et a St. Angerről (egyrészt nem meglepő, ha ez az album csak ennyivel képviselteti magát, másrészt azonban gyanús, mivel 45 Metallica számot ígérnek a „final" setlisten azonban csak 28 van...).
Változások? Köszönjük, de nem
A játékmenet marad az, amit már megszoktunk a Guitar Herótól. Az egyetlen eltérés a PC-re megjelent két részhez (Guitar Hero III és Aerosmith) képest, hogy azóta kijött a World Tour és a Metallica már ennek a motorját használja, azaz már énekes és dobos pozíciót is elfoglalhatunk.
Sajnos a Neversoft vagy lustaságból, vagy figyelmetlenségből (gyanítom, hogy az előbbi, ezt azért nehéz elnézni) csak egy gitársávot különített el a dalokban, azaz nem lesz lehetőségünk egy barátunkkal megszemélyesíteni a Hetfield-Hammett duót, az egyik gitárosnak mindenképpen kötelező a basszust játszania. Azt mondtam volna, hogy egyetlen különbség? Hmm... lesz még egy: a játék olyan nehéznek ígérkezik, hogy nagyobb esélyünk lesz a Metallicával élőben fellépni, mint (legnehezebb szinten) végigvinni egyes számokat. Némelyik dalt maga a vezető dizájner is lehetetlennek nevezi, ráadásul beépítenek egy Expert+ nehézségi szintet, ahol még egy pedálra szükségünk lesz a dobkészlethez, a duplázás végett. Végül még egy érdekesség a játékmenettel kapcsolatban: a szokásos módon lehetőségünk lesz extra karakterek megvásárlására, azonban ezek csak a jelenlegi tagok különböző „skinjeit" és a vendégelőadók némelyikét jelentik, korábbi tagok nem lesznek köztük, így sajnos Cliff Burton sem. A zenekar azért döntött így, mert úgy érezték, hogy ez megalázná Rob Trujillot, az aktuális basszusgitárost.
