Az NHL-szezon közeledtével mint minden egyes esztendőben, az EA most is előállt a sorozat következő részével, az NHL 26-tal, amely a tavalyi, kifejezetten sikeres epizódra épít. Bár a játék több ponton érezhetően fejlődött, továbbra is akadnak makacs problémák, kvázi már a széria örökségének tekinthető buktatók, amelyek komolyabb motorcserét igényelnének. A jégkorongozás, bocsánat a hokizás azonban összességében látványosabb és valósághűbb, mint valaha, a Be a Pro játékmód pedig hosszú idő után először kapott érdemi vérfrissítést, és az idei kiadás legnagyobb erőssége lett. Tényleg végtelennek tűnő ideje vártak már erre a rajongók, úgyhogy hatványozott buksisimogatás jár ezért a döntésért az EA Vancouver csapatának.
Az NHL 25-ben bemutatott ICE-Q technológia most 2.0-s változatban tér vissza, amely még pontosabban különbözteti meg a ligában játszó szupersztárokat az átlagos játékosoktól. A gyorsulás, végsebesség, szlalom és lövéserő nagyobb hangsúlyt kap, ami valósághűbben mutatja meg a gyenge és erős csapatok közti különbséget. A helyzetekből születő gólok organikusabbak: a kapus előtt zajló káoszból kipattanó korong vagy egy bevetődő, egyérintéses lövés tényleg olyan, mintha egy NHL-meccsen történt volna, az immerzió pöpec. A mozgás reszponzívabb, a cselek és ütközések pedig látványosabbak, bár a gépi ellenfél továbbra is agresszívan tapad a korongra, és némi előnyt élvez a játékosokkal szemben. A csapattársak mozgása viszont javult, így az emberelőnyös támadások is hitelesebbnek érződnek. A passzolás és a buli-rendszer viszont változatlanul a játék leggyengébb pontjai közé tartoznak.
Húzzunk bele!
A kapusok 81(!) új animációt kaptak, ami pont 81-gyel több, mint ami nekem például eszembe tudott volna jutni. Ezek főként a közeli védések és odaszúrások során látszanak, így a kapusposzt most ténylegesen érezhető figyelmet kapott. Bár előfordulnak furcsa és mókás gólok (például védhetetlenül bepattanó emelések a hálóőr testéről), összességében gyorsabbak és aktívabbak lettek a kapuspajtások. A hokis verekedések viszont szinte teljesen eltűntek, hiába történnek kisebb összetűzések a sípszó után, ritkán lehet ezt konkrét bunyóig elvinni.
A meccsnapi élmény is kapott frissítéseket, például új ICE-Q grafikai réteget és statisztika-alapú visszajátszásokat, amelyek a lövések hatékonyságát vagy helyzetkihasználást mutatják. A közvetítést viszont továbbra is hiányosnak érződik: vannak cutscene-ek például egy újonc első meccséről, de kommentár nélkül, ami félkész benyomást kelt. A belépők, az atmoszféra és a sztorielemek hiányosak, a közvetítők ugyanazok, a szünetekben mutatott ismétlések sokszor ismétlődnek - mármint értitek a képzavart, ugyanazt az ismétlést látjuk újra és újra. Bár az új edzők és statisztikai overlayek színesítik az élményt, a tempó túl gyors, és kevésbé idézi meg a valódi NHL-mérkőzések hangulatát.
Vitathatatlanul a Be a Pro játékmód lett az idei legnagyobb újítás: a játékos egy sajtótájékoztatóval indítja pályafutását, amely a válaszok alapján határozza meg a karakter tulajdonságait, majd a junior-világbajnokságban és a farmcsapatokban folytatja, mielőtt az NHL-be érkezne. A mód saját prezentációs elemeket és kameranézetet kapott, ami kiemeli a többi játékmódból. A fejlődés nem lineáris: energiaelosztással kell menedzselni hat különböző tényezőt, a menedzsmenttől a csapattársakon át az egészségig és a brandig, miközben az attribútumok akár vissza is eshetnek. A meccsek utáni sztorik, a valós idejű edzői visszajelzések és a képességfák mélysége minden korábbinál tartalmasabbá teszik a módot. Piros pont beírva!
Videótesztek, magyarázók, érdekességek, beszélgetések, livestreamek, végigjátszások, magyar feliratos előzetesek.
A Franchise Mode sok eszközt kínál, de továbbra is zavaros, nehezen követhető és lassú menük hátráltatják. A Hockey Ultimate Team (HUT) új offline szezonmóddal bővült (aminek minden bizonnyal piszkosul fognak örülni azok a régivágású rajongók, akik nem szeretnek online kikapni túlmozgásos tiniktől, de azért haladnának is a játékmódban - jele sorok írója is ilyen állatfaj képviselője), valamint új hősökkel és ikonokkal, míg a World of Chel szezonális célokat kapott. Bár ezek kellemes bővítések, a történelmi csapatok és legendák beemelése inkább mellékes extra maradt, mint valódi új fókusz. A csapatkaptányok koncepciója viszont tényleg tök jól működik a HUT-ban, ők bónuszokhoz tudják juttatni a bandát, ha megfelelő csapatokból válogatjuk össze a játékosokat, és az egyes sorok is extra bónuszokat kapnak, ha megfelelnek az adott kritériumnak, vagyis az adott ország vagy csapat játékosai.
Technikai fronton a legnagyobb újítás az új dinamikus fényrendszer, amely kifejezetten látványos tud lenni adott esetben. Az animációk folyamatosak, a környezet részletes, bár a közönség és a kispad játékosai még mindig elnagyoltak. A hangulatot a közönség hangereje uralja, a kommentátorok évek óta változatlanok (nagyon kéne már ide is egy érdemi vérfrissítés), a zenei válogatás pedig inkább egy random Gen Z Spotify-lejátszási listára emlékeztet, nincs saját identitása.
Rá se ránts!
Az NHL 26 most sem forradalmi újításokat hoz, hanem apróbb finomításokat: az ICE-Q 2.0 a játékmenetet emeli magasabb szintre, a Be a Pro pedig rég nem látott mélységet kínál. A Franchise és a prezentáció azonban még mindig gyengélkedik, a menük lassúsága pedig feleslegesen hátráltatja az élményt - holott kifejezetten ügyeltek most arra, hogy bizonyos gyakran használt elemek (mondjuk a HUT-on belül) kevesebb menüponton áthaladva legyenek elérhetők. A hoki élvezetesebb, mint az utóbbi pár évben, a játék fluid, és a mesterséges intelligencia elleni mérkőzések látványos megoldásokkal szolgálnak - megfelelő csillagállás mellette. Aki tavaly szerette a sorozatot, idén sem fog csalódni, de a nagyobb áttörést még mindig várat magára.
