Lehúzás. Ki tudja miért, de ez a szó ötlött legtöbbször az eszembe a City Life: Edition 2008 tesztelésének közepette. Bizonyos sportjátékoknál ugyan megszoktuk már, hogy minden évben átdátumozva, több-kevesebb fejlesztéssel újra kiadják őket, azonban városépítő/menedzselő program esetében ilyet még nem nagyon láttunk. Gondolkoztam is rajta, hogy az esetleges dátumok átírásával „becopyzom" ide a korábbi City Life, illetve World Edition teszteket, de aztán úgy döntöttem, mégsem teszem. Hogy miért? Mert a játék attól leszámítva, hogy pofátlan rókabőr, még mindig egészen kellemes darab, így ha eddig kihagytad a sorozatot, lehet, hogy éppen most fogod megszeretni.
Itt élek én...
Az örökzöld Sim City nyomvonalán haladó City Life nem csak a városként fordított szócskával őrizte meg úgynevezett „ihletadó elődjének" emlékét. Na jó, mondjuk ki, koppintásról van itt szó, méghozzá nem is kicsiről. Az Edition 2008-at betöltve ismét minden ismerős lesz annak, aki valaha is tolta már a Maxis városépítő alkotását: a kezelőfelület, a design, az épületek kinézete, stílusa, választéka. Egy téren azért sikerült nagyot alkotnia a Monte Cristo csapatának: a három dimenzióban pompázó grafika, ha nem is csúcsteljesítmény, de azért üdítően fest. A folytatástól nem vártam volna teljes engine-cserét, egyvalamit azonban feltétlenül. A már az alapjátékban is idegesítő monotonitás, a teljesen egyforma utcák, házak, lakónegyedek igencsak kiábrándítóvá válnak rövid idő után, nem hiszem, hogy ne lehetne egy kicsit több véletlen faktort használni...
És akkor jöjjön az az infó, amitől már a hivatalos honlapot böngészve lesült a képemről a bőr, az újdonságok listáján ugyanis büszkén díszeleg a 60 új épület, 10 új térkép felirat. Mondanom sem kell, ezek jelentősége erősen nulla, nem sokat nyújtanak az alapjátékhoz képest, az ember meg se tudná mondani, pontosan melyek is az eddig nem látott darabok.
... nem vártam mást
A City Life érdekessége, hogy nyárspolgárainkra sokkal jobban oda kell figyelnünk, mint a Sim City esetében. A hat eltérő társadalmi típus bizony igencsak színes igényekkel bír. A proliknak bőven elég, ha békésen sörözgethetnek otthon a tévé előtt a meccset bambulva, a felsőosztály azonban magas szintű kulturális és szórakozási lehetőségeket is kikövetel magának. A szükségletek egyébként a nem túl sablonos munka - szórakozás - egészségügy - stb. vonalon mozognak, ám a bonyolult hangzás ellenére a játék nagyon könnyű, már-már elronthatatlan. A végére hagytam a legérdekesebb újdonságot; egy műholdas térkép segítségével ugyanis valós városokat is betölthetünk, hogy aztán megmutassuk, milyen a király New York-i polgármester. A City Life: Edition 2008 lényegében pont ugyanolyan, mint a legelső City Life volt, így beszerzése csak a téma iránt érdeklődő újoncoknak ajánlott.
GameStar
