A Jurassic World: Újjászületésben címével ellentétben nem igazán születik újjá semmi - sem a széria, sem a történet, sem a dinók iránt érzett csodálat -, de az is tény, hogy a franchise végre hajlandó legalább szembenézni azzal a problémával, amit eddig csak kerülgetett: az őslények egyszerűen nem illenek már ebbe a világba. A film nyitójelenete gyorsan el is rendezi ezt a kérdést: a dinoszauruszok nem tudtak alkalmazkodni a jelenlegi földi körülményekhez, és az egyenlítői övezeten kívül mindenhol kipusztultak. A területre tilos belépni, aki viszont már ott él, az bizony magára vessen.
Ez persze nem tart vissza mindenkit. Rupert Friend karaktere, Martin Krebs, titokban csapatot toboroz, hogy három dinoszaurusztól genetikai mintát szerezzen, mert ezek DNS-éből állítólag olyan gyógyszer készülhet, ami húsz évvel meghosszabbítja az emberi életet. Az alapsztori tehát ismét a halhatatlanság utáni vágyat köti össze a dinoszauruszokkal, mintha valaki Jurassic Parkot kevert volna egy sci-fi egészségügyi drámával. A csapat egészen jól összeválogatott: Zora Bennett (Scarlett Johansson) és Duncan Kincaid (Mahershala Ali) az akcióért, dr. Henri Loomis (Jonathan Bailey) pedig a tudományért felel. És persze ott a pénzember, aki a profit oltárán mindent feláldozna. Ez a felállás ismerős, de működik: a karakterek szerethetők, éppen annyit tudunk meg róluk, hogy ne legyenek papírmasék, az interakcióik szórakoztatóak, és nem unatkozunk, amikor épp nem dinók szaggatják szét a képernyőt.
Ami viszont továbbra is a sorozat legnagyobb gyengéje, az a hibrid dinókhoz való beteges ragaszkodás. Már a 2015-ös első Jurassic World is azon a gondolaton lovagolt, hogy a "sima" dinoszaurusz már nem elég, kell valami nagyobb, gyorsabb, ijesztőbb, lehetőleg keresztezve, génmanipulálva. Itt pedig tényleg elgurult a gyógyszer: a cselekmény középpontjában álló sziget eredetileg egy kutatólabor volt, ahol az elvetélt kísérleteket egyszerűen sorsukra hagyták. Az ebből kiszabadult D-Rex nevű mutáns viszont már végképp túlzás: dizájnra nevetséges, funkcionalitásban sablonos, és egy híres jelenetre való visszautalás ellenére sem működik.
Ennek ellenére van, ami mégis működik. Az igazi, tudományosan is legalább részben hiteles dinoszauruszok látványa még mindig képes megidézni a gyermeki csodálatot. Gareth Edwards rendező negyedszer ül vissza a székbe, és látványvilágban ezúttal is kitett magáért. A film ugyanakkor ékes példája annak, hogy miért fáradt már el ez a széria.
Az alábbi videóban részletesebben is mesélünk nektek a filmről. Ha már pedig ti is megnéztétek, írjátok meg lent, a kommentek között, hogy mit gondoltok róla!
Ha elnyerte tetszéseteket ez a videó, akkor nyomjatok egy like-ot, és persze bátran iratkozzatok fel a csatornánkra, illetve bökjétek be a csengettyűt is, ha már ott vagytok, hogy azt követően értesítést kapjatok a friss feltöltésekről.
