Eszenyi Enikő nyílt levélben kért bocsánatot azok után, hogy a debreceni Csokonai Nemzeti Színház felfüggesztette a 2026/27-es évadra tervezett Primadonnák című előadás előkészítését. A produkciót eredetileg Eszenyi rendezte volna, a színház évadtervében 2027 januári bemutatóval szerepelt, de Vadász Dániel igazgató május 23-án közölte, hogy a társulati egyeztetések és a szakmai reakciók után nem látja biztosítottnak az aggályoktól mentes közös munkát. A végleges döntést június 30-ig ígérte.
A debreceni döntés azért váltott ki ekkora figyelmet, mert Eszenyi Enikő neve 2020 óta nemcsak jelentős színészi és rendezői pályájához, hanem a Vígszínházban kirobbant munkahelyi botrányhoz is kötődik. Hat évvel ezelőtt több korábbi és akkori munkatárs beszélt mérgező munkahelyi légkörről, verbális agresszióról, megaláztatásokról és hatalmi visszaélésekről. Eszenyi végül visszalépett a Vígszínház vezetésétől, de az ügy sokak szerint nem zárult megnyugtatóan, részben azért, mert a vizsgálati anyag tartalma nem vált teljes egészében nyilvánossá.
Vadász Dániel közleményében azt írta, hogy a Csokonai vezetése elkötelezett a biztonságos, egymás méltóságát tiszteletben tartó, bántalmazástól és elfogadhatatlan viselkedéstől mentes munkakörnyezet mellett. Azt is elismerte, hogy Eszenyi szakmai érdemei nyilvánvalók, és azért kérte fel rendezőként, mert az elmúlt években több helyen is dolgozott, így azt feltételezte, a szakma és a közvélemény elfogadta a visszatérését. Most azonban úgy látja, ez a feltételezés hibás volt, mert a kérdésben nincs nyugalom sem a színházi világban, sem a közéletben. A színház szakember bevonásával kikéri a társulat véleményét, és állásfoglalást kér több szakmai és etikai szervezettől is.
Eszenyi mostani nyílt levele ennek a helyzetnek a közvetlen következménye. Azt írta, az elmúlt években folyamatosan foglalkoztatta a Vígszínházban töltött igazgatói időszaka, és ma már látja, hogy a szenvedélyes munka közben sokszor nem kellő figyelemmel és empátiával fordult mások felé. Nem magyarázkodni akar, hanem felelősséget vállalni. A levél egyik legerősebb mondata szerint korábban azt hitte, a próbák során tanúsított időnként nem megfelelő megnyilvánulásait igazolja az, ami végül a színpadon megszületik, de ma már úgy látja, ebben nem volt igaza.
A bocsánatkérésben Eszenyi azt is kimondta, hogy megértette, a Vígszínház vezetésétől való hat évvel ezelőtti visszalépése önmagában nem jelentett valódi lezárást. Azt írta, semmilyen művészi eredmény nem ér annyit, hogy közben emberek sérüljenek vagy megalázva érezzék magukat. A levél végén azt kérte, fogadják el, hogy lehetséges a változás, amelyre folyamatosan törekszik, és amelyet a jövőben is bizonyítani szeretne. Azt is hozzátette, tudja, hogy vannak sebek, amelyeket egyetlen nyilatkozat nem tud begyógyítani, de mindenkitől bocsánatot kér.
A nyílt levél önmagában még nem dönti el a Primadonnák sorsát. A debreceni színház korábbi közlése szerint a produkció csak akkor maradhat a műsortervben, ha június 30-ig megnyugtató megoldás születik, és a biztonságos munkakörnyezet aggálytalanul biztosítható. Ez a mondat most különösen fontos, mert az ügy már nem pusztán arról szól, dolgozhat-e újra Eszenyi Enikő egy nagy intézményben, hanem arról is, hogyan kezeli a magyar színházi szakma a korábbi munkahelyi bántalmazásokról szóló ügyeket, a visszatérés lehetőségét és a bocsánatkérés súlyát.
Eszenyi levele ezért egyszerre személyes gesztus és szakmai próbatétel. A bocsánatkérés ritka pillanat egy olyan ügyben, amelyben sok érintett évek óta azt érezhette, hogy nem történt valódi szembenézés. A kérdés most az, elég-e ez a bizalom helyreállításához, vagy a debreceni társulat és a szakmai szervezetek álláspontja alapján a Csokonai Nemzeti Színház végül kiveszi a Primadonnákat a következő évad műsorából. Június végéig ez lesz az ügy valódi tétje.