Az extraction shooter a videójátékoknak egy olyan alműfaja, amit én nagyon szeretek, de egyébként elképesztően bosszantó a legtöbb. Szenvedés, küzdelem, vér és verejték nagyjából húsz percig, csak azért, hogy aztán kiugorjon a bokorból valaki és elvigye minden cuccod. Hát hol van ebben a kikapcsolódás?
A Road to Vostok erre a problémára egyszerű megoldást nyújt, ugyanis a játékban nincs egyáltalán többjátékos mód, így csak magadra számíthatsz. Hogy mennyire lesz ettől jobb, az más kérdés, nekem például kifejezetten jobb, ha csak a saját bénázásom miatt veszítem el a több órányi szenvedés árán összeszedett zsákmányt. De ne szaladjunk ennyire előre, maradjunk a lényegnél:
mi is az a Road to Vostok?
A Road to Vostok egy Antti Leinonen nevű, katonai múlttal rendelkező fejlesztő munkája, aki fogta magát és egy szép napon úgy döntött, hogy csinál egy Stalker-inspirálta, Tarkov játékmenettel átitatott… valamit. A játék alapját egy fikciós konfliktus okozza, ami egy poszt-apokaliptikus világot eredményezett. Ebben a világban kell nekünk átkelni a határon, Vostok irányába, a jobb élet, és persze a prémium loot reményében. Ha túléljük élve, persze.
Az úton, lakóházakban és elhagyatott épületekben összeszedett tárgyaid mind elvesznek, ha váratlanul betámadnak a banditák, viszont a mentésünk nem tűnik el, de ez így is tovább növeli a rizikófaktort. Éppen ezért folyamatosan figyelnünk kell környezetünkre, valamint arra is, hogy együnk, igyunk, ne kattanjunk be és ha lehet, aludjunk is valamennyit. Ahhoz, hogy megmaradjanak az cuccok örökre, menedékre lesz szükségünk, ami kezdetben csak egy kis viskó, de hamar lehet találni újabb zugokat is, ahová aztán lehet hordani a sok kacatot. A probléma az, hogy amint Vostokban ér minket a halál, a játék kidob a főmenübe, törölve az előző próbálkozásunk a létezésből is. Amíg elég bátrak nem vagyunk egy ilyen úthoz, addig is a fegyvereket karban kell tartani, kereskedni és miegymás, ilyen szempontból a szokásos az egész, de mégis, van valami, ami összerántja az élményt.
Lehet az, hogy amikor úgy szakad az eső, hogy az orrodig nem látsz, majd hirtelen meghallasz egy finn úriembert ordibálni nagyjából harminc méterre tőled, tüzet nyitsz rá, majd beragad a fegyvered és meghalsz. De lehet inkább az, hogy nagyon jó érzés barangolni a Road to Vostok világában. Kellően Stalkeres, depresszív, koszos-mocskos az egész, az árus konkrétan a hamut az arcodba köhögi annyira krákog, de valahol ettől olyan zseniális. Plusz ritka az olyan játék, ahol cigarettázni kell ahhoz, hogy ne bolondulj meg, na.
Kicsit még olyan kezdetleges minden, de Antti azt ígérte Steamen, hogy hamar érkeznek barátságos frakciók, meg egyéb, elképesztően vakmerő ötletek, mint például egy hatalmas busszal közlekedő árus.
Ha érdekel a játék, Steamen ITT találjátok. A 19,50 eurós ár szerintem okés, ez egyelőre inkább egy ígéret, mint egy teljesértékű játék, viszont annak nagyon jó! Ha esetleg hezitálnátok, van lehetőség meglesni egy demót is.
