Az olcsó, társasjáték-szerű élményeket kínáló friendslop műfaj kicsikét kezd olyan lenni, mint amilyen anno a MOBA vagy a hero shooter korszak volt, abban a tekintetben, hogy eléggé túlszaturált lett a kínálat. Az egymásra licitáló címek többsége ugyanazokat a dizájnelemeket hasznosítja újra meg újra, unásig tekerve, csavarva a bevett alapokat, míg nem eljön egy olyan játék ideje, ami rá mer csapni az asztalra.
Az olyan alkotások, amelyek az utóbbit választják, rendre klasszikusok is maradnak, a műfaj meghatározó figurái, mint amilyen a Peak, a R.E.P.O. vagy a Lethal Company, azonban érdemes néha megnézni azokat a játékokat is, amelyek nem akarnak többek lenni, mint egy rendkívül minőségi, olykor az eredetin túlmutató alternatíva. Pontosan ilyen alkotás a Grain Rot is, amely rengeteg aspektusában kenterbe veri az alapját szolgáltató nagy elődöt.
A Grain Rot meglepő módon rendelkezik valamennyi történettel, ami ráadásul még érdekes is. Valahol a jövőben járunk, ahol a föld felszíni része közel lakhatatlanná vált. A tűző nap sugarai szinte mindent felperzselve egy sivataggá tették a földet, aminek hála nagyjából senki sem maradt életben, pár kis mechanikus lény kivételével. Ezek lennénk mi is, egy úgynevezett Builder, aki képes új dolgokat teremteni, szinte a semmiből. Rátalálva egy elhagyatott kis viskóra, annak két lakója rögtön felajánlja, hogy maradhatunk, ha kivesszük a részünket a munkából és rendbe tesszük az eléggé lehalt állapotban lévő épületet.
A játék innentől két részre oszlik, ugyanis dönthetünk úgy, hogy a bázisul szolgáló épület egyes szobáit felújítva, lényegében otthont varázsolunk az elhagyott porfészekből vagy pedig lemegyünk a sötét, ismeretlen mélységbe, ahol különböző humanoid lények leselkednek ránk minden sarkon.
A Grain Rot legjobb része az, hogy a kettő párhuzamosan is zajlhat egymás mellett, ami mindössze annyit tesz, hogy a játék szinte semmilyen keretbe nem kötelezi a játékosokat. Szabadon dönthetünk arról, hogy milyen módszerekkel szerezzük meg a szükséges nyersanyagokat, hányan megyünk le és hány játékos marad fent, építgetni a menedéket. Azonban korántsem olyan egyszerű a dolog, mint amilyennek tűnik. Először is figyelnünk kell rá, hogy a fő nyersanyagunk, a fa mellett, mindig legyen nálunk költőpénz is, amiből új tárgyakat tudunk vásárolni. Felszerelésünk nemcsak a földalatti csúnyaságok ellen hasznos, hanem életben maradásunkat is nagyban segítik a különböző ragasztók vagy kalapácsok, amikkel gyorsabban tönkretehetünk bútorokat vagy egyéb berendezéseket. Fontos, hogy amint leérünk, három véletlenszerűen választott módosító is érkezik a mélység borzadalmaival, így minden kaland rejtélyekkel és újdonságokkal teli. Ezen módosítók viszont nem feltétlenül ellenségesek minden esetben, akad köztük számunkra kedvező is, mint például egy térkép szoba, ahol láthatjuk bajtársaink, merre járnak vagy például egy árus, akit ha megtalálunk, pénzért cserébe feltankolhatjuk magunkat.
Természetesen hol lenne a kihívás, ha ne lennének ugye ellenségek, amik között akadnak mechanikus méhek, amik gépfegyverrel lőnek ránk, bábuk amik csak akkor mozognak ha a látószögünkön kívül tartózkodnak és miegymás. A különböző lények ellen nagyon hatásos tud lenni a csapatmunka, ugyanis bár a legtöbb szörny egyedül is legyőzhető, akadnak olyanok amelyek pont arra pályáznak, hogy egy játékos elkallódik a többiektől.
Azonban halál esetén sem kell félnünk, ugyanis a mélységben számtalan kisebb megszállható báb várja, hogy a megsemmisülés után kiszálló lelkünkkel megszálljuk azokat, így támogatva a csapat többi részét. Ezek közé tartozik például egy kisebb tűzbogár, amivel lángszórózni tudunk vagy egy kismajom, amivel dobolni lehet, hogy eltereljük a szörnyek figyelmét. Ha azonban nincs a környéken ilyen megszállható test, akkor marad a túlélés a barátok közelében, ugyanis ha egy lélek hosszú ideig magára marad, végleg eltűnik. A Grain Rot tehát nagyon erősen épít a csapatmunkára, miközben folyamatosan jutalmazza a kommunikációt és az összedolgozást. Ezen felül ráadásul a játék alapvető progression rendszere is rendkívül mutatós, ugyanis a haladásunkat nemcsak az általunk megvásárolható tárgyak minőségbeli ugrásában vehetjük észre, hanem abban is, hogy a barátainkkal felújított közös ház egyre inkább kezd átalakulni egy olyan projekté, amihez mindannyian hozzájárultunk kisebb-nagyobb mértékben. Arról nem is beszélve, hogy később akár a napra is kimerészkedhetünk, a megfelelő védelemmel felszerelve természetesen.
A R.E.P.O. ezzel ellentétben például a tárgyakat véletlenszerűen adja a játékosnak, és az egyetlen érezhető fejlődés a karakterekre kioldható kozmetikai tárgyakban merül ki. Ezen kívül a pályák hosszúak, sokszor a szörnyek túlságosan hamar végeznek velünk, ráadásul a játék is sokkal inkább próbálkozik egy jelenség lenni, mintsem egy effektíve jól működő alkotás. Ennek hála a R.E.P.O. tipikusan az a fajta társasjáték élmény, amit azért veszünk elő, mert átjönnek inni a barátok, míg a Grain Rot az amire hónapokig készül a társaság, hogy teljesen átadja magát a kalandnak.
A Grain Rot tehát lényegében egy rendkívül szórakoztató játék, ami a műfaj gyengeségeit erősséggé kovácsolva egyszer sem ijed meg a nagyobb címek okozta lehetséges elvárásoktól. A friss megjelenésnek hála egyelőre 8,99 euróba fáj a poszt-apokaliptikus kaland, azonban az akció végeztével sem válik vészesen drágává az alkotás az eredeti 9,99 eurós árával.
