A The Lord of the Rings: War in the North 15 év után váratlanul visszatért. Az Aspyr augusztusban minden különösebb felvezetés nélkül kiadta a Legacy Editiont PC-re és modern konzolokra, amely többek között átdolgozott kezelőfelületet, célpontkijelölést, automatikus mentést és könnyebb karakterváltást kapott. Ennél is érdekesebb azonban, hogy a kiadó jelezte:
ez csak az első lehet a klasszikus Gyűrűk Ura-játékok újrakiadásainak sorában.
Ha tényleg sorra kerülnek elő a régi címek, választékból biztosan nem lesz hiány. Az elmúlt bő húsz évben több olyan A Gyűrűk Ura-játék is született, amelyet ma vagy körülményes beszerezni, vagy egyáltalán nem lehet hivatalosan megvásárolni. Ezek közül ötöt különösen szívesen látnánk újra.
Middle-earth: Shadow of Mordor
A listán szereplő játékok közül messze a Middle-earth: Shadow of Mordor a legfiatalabb. A Monolith 2014-es akciójátéka ráadásul ma is viszonylag könnyen elérhető, így az esetében nem a megmentés, hanem sokkal inkább a korszerűsítés indokolna egy új kiadást. A Shadow of Mordor legnagyobb dobása természetesen a Nemesis rendszer volt, amelynek köszönhetően az ork ellenfelek nem egyszerűen névtelen katonaként hullottak el. Emlékeztek a játékosra, fejlődtek, előléptették őket, egymással rivalizáltak, és akár személyes bosszútörténetek is kialakulhattak velük. Ez akkor egészen újszerűnek számított, és még ma is kevés játék tud hasonló élményt nyújtani - például azért is, mert a rendszer le van védetve.
Egy teljes remake talán túlzás lenne, egy technikailag modernizált változat viszont sokat adhatna hozzá. Jobb textúrákkal, magasabb képkockaszámmal, gyorsabb töltésekkel, finomított irányítással és néhány kényelmi változtatással Talion első kalandja különösebb átalakítás nélkül is megállná a helyét a mai gépeken.
The Lord of the Rings: Conquest
Ha van olyan A Gyűrűk Ura-játék, amelynek alapötlete sokkal jobb volt annál, mint amit végül sikerült kihozni belőle, akkor az a Conquest. A 2009-es játékot ráadásul a Pandemic Studios készítette, vagyis ugyanaz a csapat, amely korábban megalkotta az eredeti Star Wars: Battlefront-játékokat. Az elképzelés lényegében ugyanaz volt: csak rohamosztagosok és lázadók helyett gondori katonák, uruk-haiok, mágusok, íjászok és Középfölde nagy hősei estek egymásnak hatalmas csatatereken. Az EA maga is a Battlefront játékmenetének továbbgondolásaként reklámozta.
A játék lehetőséget adott Minas Tirith, a Helm-szurdok vagy éppen Vasudvard nagy ütközeteinek átélésére, ráadásul nemcsak a jók oldalán. A Rise of Sauron kampányban azt is végigjátszhattuk, mi történik, ha Frodó elbukik, az Egy Gyűrű pedig visszakerül Sauronhoz. Ez az alternatív történet még a játék korabeli kritikáiban is az érdekesebb ötletek közé tartozott.
A Conquest viszont nyers, kiegyensúlyozatlan és helyenként kifejezetten csiszolatlan volt. Pont ezért lenne ideális jelölt egy felújításra. Modern hálózati háttérrel, nagyobb csatákkal, javított közelharccal és újra működő többjátékos módokkal könnyen lehetne belőle az a középföldei Battlefront, aminek 2009-ben lennie kellett volna. Az eredeti online szolgáltatásokat az EA már 2010-ben leállította.
A Peter Jackson-filmek klasszikus akciójátékai
Sok rajongónak a mai napig a The Lord of the Rings: The Two Towers és a The Lord of the Rings: The Return of the King jelenti a tökéletes filmes Gyűrűk Ura-játékot. Különösen A király visszatér adaptációja öregedett szépen: több játszható karaktert, eltérő fejlődési lehetőségeket és kooperatív módot is kínált, miközben látványosan újrajátszotta a trilógia legfontosabb csatáit.
Egy dolgot viszont érdemes tisztázni: a 2002-es The Fellowship of the Ring ugyan szintén ebben az időszakban jelent meg, de nem Peter Jackson A Gyűrű Szövetsége című filmjének játékadaptációja volt. A Vivendi által kiadott játék közvetlenül Tolkien könyvéből dolgozott. Az EA filmes sorozata valójában A két toronnyal indult, majd A király visszatérrel folytatódott.
Éppen ezért akár egy nagyobb csomagban is lenne fantázia. A két EA-s akciójáték felújítása mellé bekerülhetne a könyvalapú The Fellowship of the Ring is, így egyetlen kiadásban kaphatnánk meg a 2000-es évek elejének három egészen különböző Középfölde-játékát.
The Lord of the Rings: The Third Age
Ha a klasszikusok közül csak egy szerepjáték térhetne vissza, nehéz lenne jobb jelöltet találni a The Third Age-nél. Az EA Redwood Shores 2004-es játéka PlayStation 2-re, Xboxra és GameCube-ra jelent meg, és körökre osztott harcrendszerével szinte egy A Gyűrűk Ura-világba átültetett Final Fantasyként működött. A történet nem Frodót, Aragornt vagy Gandalfot tette főszereplővé. Ehelyett Berethor, Idrial, Elegost és társaik alkottak egy új csapatot, amely gyakorlatilag a filmek hőseinek nyomában haladt végig Középföldén. Eljutottak Móriába, Helm-szurdokba és Osgiliathba, időnként pedig a jól ismert karakterek mellett is harcolhattak.
A megoldás néha már-már komikusan közel vitte az új szereplőket a filmek eseményeihez, maga a rendszer azonban remekül működött. Minden karakter más szerepet töltött be a csapatban, új képességeket lehetett tanulni, felszereléseket gyűjthettünk, a harcok pedig jóval taktikusabbak voltak a korszak legtöbb A Gyűrűk Ura-játékánál.
Ma a The Third Age hivatalosan gyakorlatilag az eredeti konzolokra szorult, pedig pont az a fajta játék, amelyhez nem is kellene teljes remake. Nagy felbontású textúrákkal, gyorsabb kezelőfelülettel, modern mentési rendszerrel és néhány kiegyensúlyozási módosítással ma is könnyen működhetne. Ráadásul a körökre osztott szerepjátékok az elmúlt években ismét bebizonyították, hogy egyáltalán nem számítanak idejétmúltnak.
Lennél a GS közösség tagja? Gyere a GS Party/Chat Facebook csoportba, dobj fel témákat, dumálj régi és új GS írókkal, olvasókkal!
The Lord of the Rings: The Battle for Middle-earth
A legnagyobb adósság azonban egyértelműen a The Battle for Middle-earth. A 2004-es stratégiai játék és annak 2006-os folytatása a mai napig a legjobb A Gyűrűk Ura-játékok között szerepel sok rajongó listáján, miközben hivatalosan szinte lehetetlen hozzájuk jutni. A Battle for Middle-earth remekül egyszerűsítette le a valós idejű stratégiai játékok rendszereit úgy, hogy közben nem veszett el belőlük a taktikai mélység. Gondor, Rohan, Mordor és Vasudvard seregeit irányítva játszhattuk újra a Gyűrűháború nagy összecsapásait, és akár azt is megnézhettük, milyen lenne Középfölde története, ha Sauron győzne.
A második rész tovább növelte a léptéket. Megjelentek a törpök, a tündék és a goblinok, szabadabban építkezhettünk, saját hőst alkothattunk, a War of the Ring módban pedig egy nagy stratégiai térképen próbálhattuk meghódítani Középföldét.
A sorozat eltűnésének egyik legnagyobb oka a jogok körüli helyzet volt. Az EA A Gyűrűk Ura-licence 2010 környékén lejárt, a Battle for Middle-earth pedig azóta sem került vissza a digitális boltokba. Az Aspyr mostani kezdeményezése éppen ezért adhat némi reményt arra, hogy egyszer ezt a két klasszikust is sikerül kiszabadítani a jogi útvesztőből.
Az Aspyr mostani lépése azért különösen izgalmas, mert A Gyűrűk Ura videójátékos múltja tele van olyan címekkel, amelyekhez ma már aránytalanul nehéz hozzáférni. Nem feltétlenül azért, mert rosszul öregedtek, hanem mert eltűntek a digitális boltokból, lejártak a licencek, megszűntek az online szolgáltatások, vagy egyszerűen ott ragadtak két-három konzolgenerációval ezelőtt. A War in the North visszatérése ezért jóval többet jelent egyetlen régi játék újrakiadásánál: azt mutatja, hogy van esély olyan középföldei klasszikusok megmentésére is, amelyek eddig legfeljebb régi lemezeken vagy már nem támogatott hardvereken éltek tovább. Ráadásul ezeknek a játékoknak nem is feltétlenül lenne szükségük teljes remake-re. Sok esetben már egy tisztességes remaster is bőven elég lenne. Nagyobb felbontás, stabilabb teljesítmény, modern irányítás, gyorsabb töltés, rendbe tett többjátékos módok és néhány kényelmi fejlesztés. A The Third Age körökre osztott harcrendszere ma is működőképes lenne, a Conquest koncepciója talán még jobban illene a mai online játékok világába, a Battle for Middle-earth pedig különösen fájó hiány egy olyan korszakban, amikor a klasszikus stratégiai játékok újra egyre nagyobb figyelmet kapnak.
A legjobb forgatókönyv persze az lenne, ha az Aspyr nem kizárólag a legismertebb címekhez nyúlna vissza, hanem tényleg végignézné azt a több mint két évtizedes örökséget, amely Tolkien világához kapcsolódik. Középfölde az elmúlt években ismét egyre aktívabban jelen van a filmekben, sorozatokban és új videójátékokban, közben viszont rengeteg régi kedvenc gyakorlatilag elveszett a mai játékosok számára. Ha a War in the North - Legacy Edition tényleg csak az első lépés, akkor most először hosszú idő után reális esély van arra, hogy ezek közül néhány új életet kapjon.
